Műértő, 2000. április

 

Aknai Katalin
Szorgos kezek kesztyűben és anélkül

Eperjesi ̪gnes ̩vek ��ta ̩s nagyon k̦vetkezetesen gy��jti azokat a kis k̩peket, mindenf̩le fajt��t, amelyek k̹l̦nf̩le h��ztart��si eszk̦z̦k ̩s ̩lelmiszerek celof��n csomagol��s��n l��that��ak. Ha ennek a szenved̩lynek kezdetben lehettek is nosztalgikus vonatkoz��sai, a r��tal��l��s ̦r̦me ̩s a m̼l�� id��ben felhalmozott anyag kirajzolta e gy��jtem̩ny tematikus p��ly��it is (l��sd a c��met). A sz��ban forg�� k̩pek b̩lyeg nagys��g̼ ikonok, egy t̹nedez��ben l̩v�� alkalmazott grafikai m��faj utols��, bar��ts��gos ̩s ��rtatlan p̩ld��nyai. Nincs țbbr��l sz��, minthogy az anonim tervez�� k̩pes instrukci��kat ad egy-egy t��rgy haszn��lat��ra vonatkoz��an; minim��lis eszk̦zhaszn��lattal, ̼gy hogy az ir��ny��tott figyelem mindenkor a cselekv̩st v̩gz�� k̩zre ̩s annak t��rgy��ra korl��toz��dj̩k. Ha fellapozzuk a ki��ll��t��shoz mell̩kelt katal��gust (a gy��jtem̩nyt mag��t), a h̩tk̦znapi tennival��k k̦zepette egy saj��tosan ̩rtelmezett gesztusnyelv sz��t��rk̩szlet̩re bukkanunk.

A projekt ott kezd��dik, ahol a gy��jt̩s befejez��dik: Eperjesi a celof��npap��rt nagy��t��g̩pbe teszi, felnagy��tja, ̩s az eredm̩ny egy komplementer pozit��v nagy��t��s lesz. A takar̩kos mozdulatokban Eperjesi ̪gnes igen k̦vetkezetes. Fot��s neveltet̩s̩b��l r̩g��ta nem hagyott meg m��st, mint a k̩pet k̦zvetlen̹l el��h��v��, sokkal kev̩sb̩ spiritu��lis m̩diumokat, az emulzi��t, a pap��rt, a nagy��t��g̩pet. Eperjesi szeret a h��tt̩rben maradni, szereti az anyagot besz̩ltetni, de szeret a m̩retekkel ̩s m̩rt̩kekkel is elj��tszani, kikezdeni, elbizonytalan��tani a t��rgyak ̩s a fogalmak k̦rvonalait. J�� ̩rz̩kkel ̹t lyukat a realit��s burk��n, amelyen ��t elszelel a mindennapi ̩lm̩nyeket megt��mogat�� rutin ̩s tapasztalat.

Amikor emulzi��val bekent l̩cekre vonalz��k m̩reteit nagy��tja r��, akkor a megny̼jtott centim̩terekkel az a viszony��t��si rendszer ̩s egyezm̩nyes alkalmaz��s ker̹l hat��lyon k��v̹l, amelynek seg��ts̩g̩vel legal��bbis nagyobb biztons��ggal t��j̩koz��dunk evil��gi dolgainkban. Eperjesi akkor is elbizonytalan��t - beavatkoz��sa megintcsak minim��lis - amikor a m̩reteket țrt̩netesen nagyon komolyan veszi. P̩ld��ul amikor ̼jsz̹l̦tt csecsem��ket helyez fot��pap��rra ̩s a kis testek re��lis m̩ret̹kben vil��g��tanak a fekete fot��pap��rr��l.

A Szorgos kezek- cikluson, a nagy��t��ssal az anyag ̩s a t̩ma megszabadul efemer jelleg̩t��l ̩s ikonikus z��rts��g̼, szeml̩lhet�� k̩pp̩ v��lik. Az aut��mos��s archaikus szabadid��s tev̩kenys̩gb��l ink��bb az aut�� ̩rint̩s̩nek intim pillanata v��lik ki. (Itt most nagy a k��s̩rt̩s, hogy az aut��r��l ̩s a h��ztart��si eszk̦z̦krol, a fogyaszt��i t��rsadalom f̩tist��rgyair��l is sz�� ess̩k. Ehelyett ink��bb a t̩ma t��rsadalmi vonatkoz��s̼ elemz̩s̩hez Jean Baudrillard idev��g�� m��v̩t aj��nlom olvas��sra: Mell̩klet: a h��ztart��s vil��ga ̩s az aut�� in: A t��rgyak rendszere, Bp., 1987. 79-84.)

Persze ez ̩s minden mozzanat att��l lesz intim, hogy Eperjesi t̼lzott figyelmet szentel neki. Az emberi arc k̹l̦n̦sen telitett k̦zeg. Er��s nagy��t��sban, a kend��t arc��hoz emel�� n�� bizonyos k��dolt olvasatok szerint ink��bb s��r, mint sminkes arc��t tiszt��tja, viszonyunk hozz�� ink��bb ̩rzelmes, semmint ̩rzelemmentes. Az aut��mos�� kend��k eset̩ben felszabad��t�� ̩rz̩s, hogy formai megold��sok k̦tik le a figyelmet; a (szinte) semmib��l a valamiv̩ v��l��s jelent��s̩gteljes folyamat��br��i lesznek a k̩pek. A homog̩n sz��nmez��k, olykor dekorat��v raszterpontokkal felțltve, durva, vastag vonalakkal elv��lasztva puh��n l̩legeznek a matt f��lia alatt. Eperjesi felmutat egy let��nt vil��got, amelybe egykor olyan term̩szetess̩ggel simultak bele ezek az apr��, semmitmond�� k̩pek, hogy ̩szre sem vett̹k. Persze az archiv��l��s nem menti meg ��ket a feled̩st��l ̩s az eny̩szett��l, ez̩rt Eperjesi kital��l egy menek̹l̩si ̼tvonalat, ami a d��sz��t̩s fel̩ ny��lik. A lenagy��tott sz��nes k̩pek t��rgy-csoportokba rendez��dnek, plexi al�� ker̹lnek, csinosak ̩s k̩zbe k��v��nkoznak vagy a falra csemp̩nek. Nem ut��pikus gondolat, hogy ezek a "szorgos kezekr��l" lep��rolt k̩pek ̼j alkalmaz��sban kezdjenek ̼j ̩letet, a megfelel�� helyen, az id�� m̼l��s��ra ̩s a munk��ra eml̩keztetve, a megmosolyogtat��s finom k̩pess̩g̩vel.