Andrs Edit
Az eml̩kez̩s ̼tveszti
“Az ̩telek, az a md, ahogyan ̩s amilyen k̦r̹lm̩nyek k̦z̦tt azokat elk̩sztik, megannyi identifikcis faktor, melyek egy adott trsadalom tudsformihoz ̩s kdjaihoz tartoznak.” - hangzik el a hres „fzmv̩sz”, Rirkrit Tiravanija kapcsn. /1/ Eperjesi ̪gnes Fz̩si tancsok cm trgyegy̹ttes̩t sem kell sz szerint venni, azok sokkal inkbb egy adott, jelen esetben a politikai vltozsokat k̦veten trendezd̦tt magyar trsadalom mentlis llapotrl besz̩lnek - m̩gha metaforikus nyelven is -, s egy korbbi ̩s sz̩thullott identitskonstrukci, integrits ̼jra megkonstrulsnak vgyrl, s annak kulturlis begyazottsgrl, semmint t̩nyleges kulinris titkokrl. Az tvltozs, a konzisztenciavlts miszt̩riumt ̩pp̼gy homly fedi, mint az si beavatsi szertartsok szakrlis rtusait.
Az nkiszolgl k̦veti a korbbi (Szorgos kezek), tallt vizulis hullad̩kok, țrmel̩kek ̦sszegyjt̩s̩nek, s a n̩vtelens̩gbl, ismeretlens̩gbl val kiemel̩s̹k ̩s monumentalizlsuk r̩v̩n mv̩szeti ̼jrahasznostsuk gyakorlatt. Ez a szem̩lyes vizulis archvum az eml̩kez̩s funkcijt szolglja, s azt a tudomnyos gyakorlatot, pontosabban annak k̩ptelens̩g̩t id̩zi meg, mely az ̩let apr kell̩keibl, kțrmel̩keibl kvnja az ̩let teljess̩g̩t rekonstrulni. Egy kollektv amn̩ziban szenved k̦z̦ss̩g figyelm̩t az eml̩kez̩s sz̹ks̩gess̩g̩re irnytja, egy olyan korban, amelynek minden igyekezete a m̼lt elhrtsra vagy tsznez̩s̩re ̩p̹l, s mely sznd̩k akarnoksga tlengi a h̩tk̦znapokat is. Int figyelmeztet̩sek ezek a lapok arra n̩zv̩st, hogy a m̼lt szelleme ks̩rt, s hogy aligha lehet j̦vt ̩pteni a m̼lt, az eml̩kek feldolgozsa, integrlsa n̩lk̹l. Az nkiszolgl monokrm, „mozgalmi” v̦r̦s sznvilga, a formk szikr, puritn fegyelme, s a rtusok szem̩lytelens̩ge (azok mintegy megesnek vel̹nk, an̩lk̹l, hogy akrcsak ̩szleln̩nk), s ̩les kontrasztja a cmmel, azaz ks̩r „retorikval” azonnal valamely m̩lyen beivdott ismerss̩g ̩rz̩s̩t kelti f̹ggetlen̹l a konkr̩t esem̩nysor ismeretlens̩g̩tl.
Az eml̩kez̩s ̩s a rjuk ̩p̹l narratvk szem̩lyes, ̦nk̩nyes, v̩gssoron konstrult voltt /2/ sem rejti v̩ka al Eperjesi ̪gnes k̦vetkez sorozata, az telk̩szt̩s gyeng̩d mv̩szete r̩v̩n. Zavarbaejt mr maga a korbbi egy̹ttesre val felfzd̩s is, hiszen a belltds r̩v̩n a n̩z szem̩ben kezdetben ezekre a k̩pekre is rvet̹l a „kordokumentum” patinja, az „autentikussg” eltti megad tisztelet l̩gk̦re. Csak idvel kezdenek ezek a țrt̩netek elk̹l̦n̹lni a korbbiaktl. Ha nincs helye az eml̩kez̩snek a „relis” ̩let szintj̩n, az helyet keres magnak a k̩pzelet ̩s a fikci vilgban, valamely msik valsgskon. Mintha ezek az eml̩kek megjrtk volna a poklok poklt, fekete șt̩ts̩gbl vilglanak el ̩les feh̩r kont̼rjaikkal, annak a mk̦d̩snek az ill̼zijt keltve fel, ahogy az eml̩kk̩pek villannak be agyunkba, ott egy pillanatra kif̩nyesednek, majd ̼jra semmiv̩ foszlanak.
Az tltsz csomagolanyagra rajzolt kism̩ret k̩pet a mv̩sz negatvk̩nt hasznlja, s az komplementer szneket, fordtott tnus̩rt̩ket kap, jelen esetben vilgt, valszertlen, neonszer szneket, ̼sz sznfoltokat, feh̩r hiny-kont̼rokat. A negatvba fordts egyben a m̼lt ks̩rteteinek lthatv t̩tele is, megid̩zve a 19. szzadi „szellemfot” k̩szt̩si gyakorlatot, melynek r̩v̩n a fotn a szellem negatvban jelenik meg ̩s nyer testet, s egyben k̹l̦n̹l el a valsgos, h̼s-v̩r emberektl. A fotzs azon mgikus vonalra kapcsoldik r ezekkel a k̩pekkel Eperjesi ̪gnes – ahogy tette mr korbban a csecsem-sorozattal is, ahol ̼jsz̹l̦tteket tett a f̩ny̩rz̩ke
ny paprra -, amely a lthatatlan vilgnak lencsev̩gre kapsval kecsegtetett /3/, s napjainkban az UFO jelens̩gek fotzsval folytatdik. Nla azonban inkbb a mentlis szf̩rban zajl țrt̩n̩sek, semmint paranormlis jelens̩gek lthatv t̩tele zajlik szertegaz kulturlis referencik bevonsval. Hol vanitatum vanitas szimblumokk̩nt funkcionlnak e k̩pek az ̩rett gy̹m̦lcs ̩s a rothad f̩lben l̩v, az elejtett szrnyas ̩s a pecsenye avagy a lakoma ̩s a csontmaradvnyok transzmutciinak „domink̩pein”, hol az ember term̩szetbe val beavatkozsnak mementi a kontinul brzols szablyait k̦vet tablkon. Van, hogy porszem ker̹l a g̩pezetbe, s az valahogy helytelen̹l kezd funkcionlni, avagy elvillan a jmbor cselekedetek m̦g̦tt megh̼zd erszak, midn a comb csontostul megy t a darln, vagy megcser̩ldik a sorrend valamely k̩psorban, netn beker̹l egy „zavar” elem egy megelz fzist, a vadszatot megid̩z kutyk k̩p̩ben, mgnem htulrl visszafel̩ k̩nyszer̹l̹nk olvasni a modernkori Biblia Pauperumk̩nt funkcionl banlis, profn țrt̩neteket. Mely țrt̩netek olykor nem is olyan banlisak vagy profnok, m̩gha ltszlag abba is forgatjk vissza az egyszer mr tl̩nyegtett, nyers h̼sdarabok formjban megjelen erszakot (Rembrandt, Bacon). Mskor az ̩tel alapanyagok, llattetemek id̩znek meg kulturlis toposzokat (XVII. szzadi holland csend̩letek), vagy szolglnak emberptl̩kk̩nt, mint a vaddiszn fej k̦r̹l tekered hurka vagy kolbsz (llatldozat, Laookon) illetve a tertre helyezett testr̩sz m̩ltsga (relikvia).A szarvas, a fcn, a ny̼l, csupa nemes ̩tek egyszerre hozza eml̩kezet̹nkbe a szocialista idk cifra nyomor̼sgt – az ̦tvenes ̩vek hinygazdasga k̦zepette a szakcsk̦nyvek m̩g f̼ri ̩tkek receptj̩t k̦z̦lt̩k -, ̩s az ̼j „polgri” trsadalom dzsentri ggj̩t, az egykori nagysgot htoz ̼jgazdag attitdj̩t, mintegy altmasztva, hogy „a
z ̩telek, az a md, ahogyan ̩s amilyen k̦r̹lm̩nyek k̦z̦tt azokat elk̩sztik, megannyi identifikcis faktor, melyek egy adott trsadalom tudsformihoz ̩s kdjaihoz tartoznak” /4/Eperjesi ̪gnes ltszlag megsz̦kik a jelen valsga ell, midn haszontalan receptek m̦g̩ b̼jik, illetve visszavonul a magnszf̩rba, annak is kev̩ss̩ megbecs̹lt szegmens̩be, a hztartsba, valjban azonban napjaink alapvet trsadalmi ̩s
kulturlis tstrukturldssal jr identitszavart ̩szleli ̩s arra reflektl munkival.
/1/ Yvane Chapuis: Rirkrit Tiravanija. The space of
unconditional action. Parachute, 101.sz. 11-25. pp.
/2/ Hayden White: A țrt̩nelem terhe. Osiris kiad, Budapest, 1997
/3/ James Coates: Photographing the invisible. London, N.L.Fowler & CO., 1911;
Ld. m̩g: Thematic Investigation: Photographz and the paranormal. Art
Journal, 2003 sz,
4-66. pp.
/4/ Chapuis i.m.
