Artmagazin, 2006. mrcius
Berecz ̪gnes
Eltnt id, tallt k̩p
„a kincset, a r̩git, a padln”
Eperjesi ̪gnes ̩lete 18 ̩ves korig nyitott k̦nyv. Csaldi albumnak lapjain nagysz̹lk ̩s sz̹lk, Morzsa kutya ̩s Manci teh̩n, csaldi kirndulsok ̩s b̩k̩scsabai nyarak k̩pei sorakoznak. “Mint amikor msvalaki albumt n̩zegetj̹k, csupa idegen embert ltunk, ̩s az eg̩sz m̩gis olyan ismers. Mintha sajt ̩let̹nket fedezn̩nk fel a msik̩ban.” – rja Eperjesi. s valban, a szakllas nagyapa k̩pe vagy a feltartott csecsemre boldogan mosolyg fiatal sz̹lk̩ nem hinyozhat ̩s nem is hinyzik egyetlenegy csaldi albumbl se. Amit ltunk, ̩s ez mr els pillantsra nyilvnval, m̩gsem az igazi: Eperjesi k̩pes ̦n̩letrajza, sajt szavaival, “egy teljesen valsgos, fiktv fotalbum”, amelynek minden egyes k̩pe hztartsi term̩kek csomagolanyagrl nagytott piktogramm.
Ahogy egy valsgos, hrom generci f̩nyk̩peivel telețm̦tt albumban, Eperjesi k̩pei is tele vannak țk̩letlens̩gekkel, hibkkal. Az igaziban a sarkok gyr̦ttek (“nagyapd ezt vitte magval a frontra”), n̩melyik koszos (“amikor bej̦ttek az oroszok mindent kihajigltk a sros udvarra”), vagy celuxsszal van ̦sszeragasztva (“pedig nem is voltl k̦v̩r”), Eperjesi̩ben minden kicsit homlyos, n̩ha szemcs̩s, a sznek el vannak cs̼szva, nem besz̩lve arrl, hogy mindegyik negatv. A fiktv csaldțrt̩net ̩s a k̩pek nincsenek szinkronban - Eperjesi a lila fvel, a k̩k kutyval ̩s a neonszn nagymamval kiszl a țrt̩netbl ̩s leleplezi magt. Warhol szitanyomataihoz hasonlan, ahol Marilyn Monroe csods platinaszkes̩g̩bl kanrisrga bohcparka lesz, a Csaldi album negatvjain is a mechanikai reprodukci travesztija k̦sz̦n vissza.
A k̩p technikai tfordtsa nemcsak a piktogrammok kontextusvltsnak technikai prhuzama, de az eml̩kez̩s folyamat̩ is: ha eml̩kez̹nk mindig a zavarosban halszunk, felcser̩l̹nk, ldtunk, torztva ism̩telgetj̹k azt, amit nem is mi ̩lt̹nk t, hanem mstl hallottuk, olvastuk vagy egy filmben lttuk. Ahogy Eperjesi k̩pei, az eml̩keink is ̦ntudatlanul tfordulnak, Manci tehenet felcser̩lj̹k Morzsa kutyval, vagy ahogy Roland Barthes tette a Vilgoskamrban, a vid̩ki nagyn̩n̩nk nyaklnct hallucinljuk a harlemi csaldfot fekete matrnjnak a nyakra.
Egy csaldi album idrendbe lltja ̩s strukturlja a k̩peket, țrt̩netet igyekszik kovcsolni a țred̩kekbl, rendet akar teremteni az eml̩keinkben, ̩s ezzel folyamatosan rja ̩s trja, hitelesti ̩s meghamistja azt a homlyos, ezerszlon fut, elhallgatsokbl ̩s felejt̩sbl, hazugsgokbl ̩s traumkbl, eml̩kez̩sbl ̩s ̦r̦m̦kbl ̦sszetkolt țrt̩netet, amely a csaldunk̩. A csaldi albumok olyanok, amilyennek ltni szeretn̩nk vagy tudni v̩lj̹k szeretteinket ̩s vel̹k egy̹tt, rajtuk kereszt̹l, sajt magunkat. Ez̩rt van az, hogy egyik csaldi album olyan mint a msik, hogy az egyik ̩let olyan mint a msik, hogy minden egyedis̩g̹nk ̩s egyszeris̩g̹nk ellen̩re is, jobban hasonltunk egymsra, mint szeretn̩nk, ̩s Tolsztojnak nem volt igaza - nemcsak a boldog csaldok egyformk.
Az eml̩keink, a legfontosabbak is, hasonltanak, ̩s ahogy Eperjesi rja “ide-oda cs̼szklunk legszem̩lyesebb pillanataink ̩s az elregyrtott klis̩k k̦z̦tt.” A cs̼szkls a csaldban kezddik, ahol megtanuljunk a țrt̩neteket a nagysz̹leink, a sz̹leink ̩s a sajt ̩let̹nkrl, ahol megtanuljunk elhallgatni az elhallgatandkat, ̩s k̦zben megtanuljunk azokat a szerepeket is, amelyeket țbbnyire ̦ntudatlanul magunkra vesz̹nk vagy elutastunk. Az anynkkal ̩s a nagyanynkkal kezddik minden, aztn j̦nnek a țbbiek, Emma Bovarytl Meryl Streepen t a samponos reklm nj̩ig, oda-vissza, pont ̼gy, ahogy Eperjesi rja. T̹kr̦k ̩s maszkok k̦z̦tt, k̩pek ̩s țrt̩netek k̦z̦tt, szereprl szerepre cs̼szklunk, pont ̼gy, ahogy Eperjesi teszi ̼jrahasznostott anyaggal dolgoz narck̩pein vagy Csaldi albumban.
A Vileda țrlkend tasakjrl levett ̩s kisajttott k̩p azt a folyamatot k̩pezi le, ahogy msoktl elv̩ve ̩s msokon kereszt̹l kisajttjuk eml̩keinket, szocilis szerepeinket ̩s megteremtj̹k sajt țr̩keny ̦nazonossgunkat. A felejt̩s ̩s a felid̩z̩s ketts dinamikjban r̦gz̹l szem̩lyes ̩s csaldi eml̩k ism̩tl̩sek r̩v̩n sz̹letik, a țrt̩netek mes̩l̩se, ism̩tl̩se, ̼jramondsa, a k̩pek ̼jbli felid̩z̩se vagy ̼jran̩z̩se pedig egy folyamatos mnemotechnikai gyakorlat. A Csaldi album ̼jrahasznlt ̩s torztott k̩pei ezt, azaz az eml̩kez̩s ism̩tl̩sszerkezetekre ̩s ezeken kereszt̹l elcs̼szsokra, torzitsokra alapul strukt̼rjt is modellezik.
Az eml̩kek csalnak, a k̩pek pedig felcser̩lhetek. Az 1860-es ̩vektl mig tart ̩s lassan letn korban, amikor a csaldi album a kollektv ̩s az egy̩ni eml̩kezet szinte egyed̹lll rekvizitumak̩nt mk̦d̦tt, ezt m̩g tudtk, nem v̩letlen, hogy a k̩peket a t̩ved̩sek elker̹l̩se v̩gett magyarz sz̦veggel lttk el. A sz̦veg konnotlja a k̩pet, pontost, egyediv̩ tesz: k̹l̦nben honnan tudnnk, hogy a szakllas f̩rfi Jen bcsi vagy a szomsz̩d. A Csaldi album sk̩pei, a piktogrammok besz̩l jel-k̩pek, azaz elvileg maguk̩rt besz̩lnek, teht sz̦veg n̩lk̹l is ̩rthetek, st a sz̦veg helyett vannak. A hiba csak ott van, hogy soha semmi nem besz̩l mag̩rt, a k̩p f̩lig mindig ̹res: nem v̩letlen, hogy a bicikliz csald piktogrammja az narck̩peken ̩s a Csaldi albumban is megjelenik, de țk̩letesen ms jelent̩sben. A gyerekkel ̩s a pasijval bicikliz Eperjesibl a Csaldi album lapjain egyszercsak a sajt anyja, a pasijbl az apja, a gyerekbl pedig az ̦ccse lesz. V̩rbeli freudi csaldromnc, amit Thomas Mann is megirigyelhetne.
Eperjesi k̩zzel rott sz̦vegei egyr̩szt szem̩lyes k̩zjegyk̩nt hitelestik a f̩lig ̹res k̩peket ̩s gy a kisajttsnak, a tallt k̩pek bekebelez̩s̩nek, szem̩lyess̩ t̩tel̩nek az eszk̦zei, msr̩szt ptoljk a piktogrammokon megjelen trgyak ̩s figurk egyedis̩g̩nek ̩s valsgossgnak a hinyt. A Csaldi album rendbe rakott k̩pei ugyan a sz̦vegek n̩lk̹l is k̩pesek lenn̩nek arra, hogy felvillantsk a csald țrt̩net̩t, de a sz̦veg n̩lk̹l nem vlhatnnak ̦n̩letrajziv, minthahogy Eperjesi sem cser̩lhetn̩ fel szerepeit ̩s vlhatna szelektv hullad̩kgyjtbl a piktogramm n̩vtelen k̩sztj̩nek trsszerzj̩v̩. A sz̦veg teszi nyilvnvalv azt is, hogy a Csaldi album hogyan l̩pi t a a duchampi ready-made ̼jabbkori legazsait, gy a kisajtts klasszikus, Sherrie Levine vagy Richard Prince f̩nyk̩peiben megjelen strat̩giit.
A csaldi albumnak, mint a magn̩let m̩diumnak ̩s a hztartsi term̩kekrl vett piktogrammoknak az egymsra vontakoztatsval Eperjesi az otthon k̹l̦nbz formit keveri ̦ssze, nem csoda hogy otthon vagyunk k̩pei k̦z̦tt. Az azonban, hogy az Eperjesi-csald fiktv/valsgos țrt̩net̩ben a magunk̩ra ismer̹nk nemcsak az eml̩kezet ̦sszetett, kulturlis elk̩pekbl, csaldi ̩s szocilis mintkbl konstrult jelleg̩nek k̦sz̦nhet. A Csaldi album țrt̩netei a Dunakanyar, a B̦rzșny vagy B̩k̩scsaba emlt̩se n̩lk̹l is f̩lreismerhetetlen̹l kelet-eurpaiak. A kdrista Magyarorszgon vagyunk, ahol - mint az a tapintatos vagy ̩pp ironikus k̩palrsokbl kider̹l - llamostottk a nagyapa tej̹zem̩t, ahol a t̩v̩ b̹szkes̩g ̩s kincs volt, ahol țbb generci ker̹lgette egymst a Keleti Kroly utcai laksban ̩s m̩g szerecs̩j̹k volt, hogy nem a trsb̩rlt kellet ker̹lgetni. Mindebben ̩pp̼gy otthon vagyunk, mint az ̩rzelmi sz̦vev̩nyekben, a csaldtagok ki nem mondott fesz̹lts̩geiben (Rozi n̩ni ̩s az anya) vagy ̩pp a kamaszlny eufrijban (autskirnduls B̩lval).
Ahogy ezt kimondtuk, mint az eml̩kek, mris elillan (nem csoda, hogy kellenek a k̩pek ̩s a țrt̩netek), mert az album hely- ̩s kor-specifikus jellegzetess̩geit a k̩pek ismeretlen eredete, ̹res neutralitsa azonnal alssa. Hogyan lehets̩ges specilis tartalmakat k̦z̦lni olyan k̩pek segts̩g̩vel, amelyek globlis cser̩kre, az ruk hatrok n̩lk̹li vndorlsra, a vilgpiac n̩vtelen țmegfogyasztira vannak kitallva? A piktogrammok valsga ̩s a sz̦veges negatvok̩ a Csaldi album lapjain egymsra vet̹l ̩s Eperjesi albuma duplafenek kulturlis dokumentumm vlik, amelyben mindk̩t valsg csak darabokban ̩s țred̩kesen jelenhet meg. Nem tudjuk, hogy mi țrt̩nt Jen papval, de azt se, hogy honnan van a k̩pe.
A Csaldi album țred̩kei lttn esz̹nkbe juthat Kracauer, aki az eml̩kezet ̩s a f̩nyk̩p kapcsolatrl szl sz̦veg̩ben a f̩nyk̩pet egy kupac szem̩thez hasonltotta. Kracauer sosem gyjțtt szemetet trsadalmi munkban ̩s gy nem volt alkalma arra sem, hogy elțrprengjen a hullad̩kgyjt̩s ̩s az eml̩kez̩s k̦z̦tti zavarbaejt hasonlsgokon sem. Amikor Eperjesi szelektv hullad̩kgyjtk̩nt eml̩kezik, ism̩tli ̦nmagt, azaz felfogja, megtartja, ami egy̩bk̩nt kihullna a rostn, nyomtalanul eltnne az idben.
