S, 2002. nov. 15.
Hemrik Lszl
Ez elment vadszni.Eperjesi ̪gnes pedig
Minden ̩telnek van elțrt̩nete. Nem ms ez, mint a sz̹ks̩ges alapanyagokbl, megannyi apr, ugyanakkor jelents̩gteljes fogsbl, tr̹kkbl, k̦telez (ujj)gyakorlatbl fel̩p̹l - intucival fszerezett - okos-logikus esem̩nysor. (Hogy mi lesz az elk̩sz̹lt ̩tek tovbbi sorsa, hogy felzabljk, kutyknak vetik, piszmognak felette, az most kvl esik vizsgldsi k̦r̹nkbl.) Az ̩tel elțrt̩nete teht az az ̼t, melynek sorn a nylcsorgat gondolatbl asztalon prolg, zamatos mat̩ria lesz. Tudjuk, m̩g a hozzvalk elk̩szt̩se sem mindegy: hogy a halat, a gombt nem ztatjuk a vzben rkig, ha csak nem kvnunk ̩ppen ̩rdektelen̹l sz̩tfoszl vattaszer anyagot forgatni a sznkban.
Eperjesi ̪gnesnek a Karton Art Gal̩riban megtekinthet killtsnak anyaga, mely a Fz̩si tancsok cmet viseli, valamint a lapban lthat munki errl az elțrt̩netrl szlnak: bizonyos feldolgozottsgi szinten, bizonyos n̩zpontbl, bizonyos m̩lys̩gbl. Gondolom, nem l̦v̦m le a po̩nt, ha elrulom, Eperjesit jobban ̩rdekli az ̼jszer, frisses̩g̹kkel hat k̩pek k̩szt̩se, mint az ̼jhzi ty̼kh̼sleves ellltsnak metodikja (ahhoz is kell gomba jegyzem meg), de azt sem hallgathatjuk el, hogy egy mv̩sznben is, aki, ̩let̩nek bizonyos pillanataiban hziasszonyk̩nt egzisztl, komoly, megoldsra vr feladatk̩nt, st probl̩mak̩nt jelentkezhet egy jz leves trgyiastsa. s jelentkezik is. A mv̩szn szves, szbeli k̦zl̩s̩bl tudom, a fz̩s nem tartozik az erss̩gei k̦z̩, nem rutinmunka ̩s m̩g v̩letlen̹l sem ̦nmegvalsts a szmra. Ezzel ̼jra konstatlhatjuk, a n nem a priori fz̩si ismeretekkel foglalja el a hely̩t a vilg szerkezet̩ben. Ez is k̦zrejtszhat abban, hogy a mindent ̩rtelmezni, tovbbgondolni igyekv k̩pzmv̩sz-tekintet a hziasszonyl̩t vonzsk̦rzet̩be tartoz hztartsi eszk̦z̦k, alapanyagok csomaglsn feltntetett "megvilgost" c̩lzat̼ brkat, ikonokat k̹l̦n̦s gonddal ̩s figyelemmel ks̩ri, mik̦zben - fz̩skor - az emltett tekintet f̩lig a szent szakcsk̦nyvek k̦v̩r oldalait lapogatja. Eperjesi a mv̩szet irigyelt knonba emeli a h̩tk̦znapit. Pop art gesztus ez, azzal a k̹l̦nbs̩ggel, hogy ezek a rajzok nem vetekszenek a vizulis kult̼ra azon elemeivel, melyek k̦ny̦k̦lve-țrtetve harcoljk ki a țmegek figyelm̩t. Ezek az ipari-kereskedelmi rajzocskk nem harsnyak, inkbb csendesek ̩s aprk, s valljuk be, jobbra teljesen feleslegesek. Eperjesi ̪gnes nem hasznlhatsguk, hanem ̩pp feleslegess̩g̹k, hibavalsguk okn vetett szemet rjuk. Nem szlnak semmirl, vagy ̩ppen ̩rtelmezhetetlenek, mskor meg akkora evidencikat puffogtatnak, hogy a szem mr-mr k̩ptelen ̩szrevenni ket. Ez̩rt gondolt arra "Epergi", hogy ideje v̩gre valami gesztust tenni e lankadatlan hibavalsg fel̩, ̩s a fot-nagyts segts̩g̩vel megmutatni ket a mv̩szi k̦nnyeds̩g̩re, humorra ̩rz̩keny n̩peknek. Az apr brk - elssorban a nyomdai munklatok pontatlansgnak k̦sz̦nheten (az ltaluk hordozott ̹zenet is pontatlan, ha a valsggal kvnjuk szembesteni ket) - a l̩pt̩kvlts sorn eszt̩tikailag fogyaszthatv-̩rtelmezhetv̩ vlnak, s gy a fundamentum, a vizulis hullad̩k, a magyar k̩pzmv̩szeti-fotzsi szc̩na igen korszer, szellemes mvei k̦z̩ emelkedik.
̪m az s-ben lthat sorozatok aff̩le pszeudo esem̩nysorok, elțrt̩netek. Eperjesi megprblta elk̩szteni az ̩lelmiszergyrt c̩gek szellem̩ben sajt k̩pes, gasztronmiai sorozatt. A turpissg gyorsan kider̹l, ha csak a keny̩rszaports avagy a gy̹m̹lcsrohads folyamatt szeml̩ltet brkra pillantunk, vagy felismerj̹k a klasszikus natura morta id̩zeteket. A mv̩sz, hogy m̩g "valsgosabb" tegye munkit, amellett, hogy ezek a "lersok" sem "hasznlhatk" (kellk̩ppen hinyosak, hiszen a vadas nem a vad(h̼s)+z̦lds̩gf̩l̩k+spol kukta egyszer ̦sszegek̩nt addik, m̩gha ezek a meghatroz komponensei is ennek a nemes fogsnak), olyan technikai eljrst alkalmaz, mely jl mmeli a valdi "elk̩pek" szn- ̩s formavilgt. A "storyboardokat" eg̩szen kism̩retben viszi fel egy ttetsz flira, majd ̼gy festi meg az aprcska grafikkat - szmolva a kism̩retbl add pontatlansggal s az ezzel jr eszt̩tikai hozad̩kkal - , hogy a leend k̩p sznes fotnegatvk̩nt hasson. Eperjesi ̪gnes teht a mennyis̩gi mellett egy mins̩gi l̩pt̩kvltst is eszk̦z̦l, mellyel tovbb d̼stja, gazdagtja az ersen stilizlt ikonokot. A poztiv k̩p komplementer vltozatnak szokatlan elevens̩ge, intenzitsa persze csak az eredeti mvek eset̩ben - a gal̩riban - ̩rhet tetten, mert itt, az s hasbjain az alkotfolyamatnak, a k̩sz m fel̩ vezet ̼tnak, csupn az egyik fzist lthatjuk. Ezek a rajzok nem a k̩sz mvek, csak n̩lk̹l̦zhetetlen elfelt̩telei annak, n̩lk̹l̹k nincs killthat fot-k̩p. L̩tezhet valdi halszl̩ pontyszelet n̩lk̹l?
Taln a sz̦veg, a rajzok valamint a gal̩riban lthat mvek egy̹ttes olvasata megmutat valamit fontosat e figyelemrem̩lt mv̩szet keltkez̩sțrt̩net̩bl. De tudni kell, a legjobb szakcsk̦nyvek sem avatnak be a gasztronmi legv̩gs titkaiba, csak valamivel țbbet elrulnak az ̩tel-m megsz̹let̩s̩rl, mint a kedves, butuska brk a zacsksleves tasakjn.
