Ex-Index
Stepanovic Tijana
nk̩pzk̦r
Eperjesi ̪gnes: Csaldi tervek
Millenris
Park - C Killtcsarnok, Kereng Gal̩ria
"Az ember ̩ptzseni" (Nietzsche)
Eperjesi ̪gnes m̦g̦tt olyan - koherens ̩s tgondolt - mvek sorozata ll, mely arra k̩sztet minket, hogy killtsra egy meglehetsen jl k̦r̹lrhat eperjesignes-ideval ̩rkezz̹nk. Mi a szerz? k̩rdezi Foucault, ̩s valban, a k̩rd̩s ez: hogyan hatrozza meg befogadi elvrsainkat ̩s attitd̹nket ez a fogalomm kristlyosodott szerzi n̩v mr azeltt, hogy bel̩pt̹nk volna a killtsra? Tudni, hogy a mv̩sz kedvelt eljrsa a k̩pek lland ̼jrafelhasznlsa, visszaforgatsa, ami m̦g̦tt koncepcik̩nt a folyamatos kontextusvltoztats jelent̩skonstrul potenciljnak vizsglata ll. Tudni, hogyan k̩sz̹lnek ezek a k̩pek 1, hogyan ̩s mi̩rt fordtja Eperjesi a k̹l̦nb̦z csomagolanyagok piktogramjainak pozitvjt negatvba a nagyt eljrs sorn, ̩s azt is, hogy honnan ez a figyelemre nem m̩ltatott k̩pek irnti csillapthatatlan ̩rdekld̩s. Az sem titok, hogy a mv̩sz figyelm̩nek k̦z̩ppontjban legțbbsz̦r a ni l̩t privt szf̩rja ll, amit azonban sosem a feminista szerepvllals pozcijbl vizsgl.
A szerzi n̩v nem ms - lltja Foucault -, mint klasszifikcis funkci, mely țbbek k̦z̦tt a koherencia, egynems̩g, leszrmazs, hitelest̩s ̩s a k̦lcșn̦s magyarzat viszonylatait foglalja magba, melyeket meghatrozott befogadsi md hatroz meg az adott kult̼rban2. gy tnik, a kortrs szc̩na Eperjesi mveihez egy rendkv̹l markns ̩s jl k̦r̹lrhat dekdolsi strat̩git kapcsol. Ezek a viszonyok azonban nem a munkk immanens strukt̼ri, hanem sajt, korbbi ̩rtelemadsi gesztusaink eredm̩nyei, vagyis hermeneutikai k̩pzdm̩nyek, melyek ebben az esetben ̩ppen koherencijuk miatt oly ersek, hogy f̩l: a hiszem, ha ltom tfordul egyfajta ltom, ha hiszem paradigmba. Ez persze nem baj, ha hely̩n tudjuk kezelni befogadsunk ilyen kiv̩dhetetlen mechanizmusait, ̩s sajt elvrsainkat produktvan tudjuk ̦tv̦zni a killtott munkk horizontjval.
A Millenris Park Kereng Gal̩rijba l̩pve az els, tj̩kozd pillants nem cfolt r elzetes vrakozsomra. A Semmi v̩sz, a Melyik az igazi?, az narck̩pek, a Csaldi album ̩s az jsz̹l̦ttek ismers k̩peit ltva strat̩giak̩nt nem maradt ms lehets̩g, mint az egyms mell̩ helyez̩s gesztusnak ̩s a t̩r jelent̩sgenerl hatsnak ̩rtelmez̩se. Nekiindultam teht, hogy ̼jra v̩gign̩zzem ezeket a k̩peket ̩s a hangs̼ly itt a "nekiindulni" szn van. A Kereng Gal̩ria enyh̩n emelked spirljn haladva kezdtem ̼gy ̩rezni, hogy țrt̩nik valami - a sz legnemesebb ̩rtelm̩ben țrt̩nik - a k̩pekkel ebben a t̩rben. A mvek ̩s a kontextus olyan szint̩zise kezdett kibontakozni, mely a white cube semleges t̩rkoncepcijt messze maga m̦g̦tt hagyva a munkk inherens r̩sz̩v̩ tudott vlni - ̩s ez az itthoni killtsi szoksokon nevelkedett befogadnak țbb, mint kellemes meglepet̩s. Miben is ll ez a k̦lcșnhats, mely sorn a killtsi t̩r ̩s a megy̹ttes t̩rtelmezik egymst? A mv̩szet befogadsnak egy klasszikus metaforja szerint a meg̩rt̩s egyfajta utazs, melynek l̩nyege nem A pontbl B-be val eljuts, hanem sokkal inkbb maga az ̼t megt̩tele. Nincs meg̩rkez̩s, hiszen nincsen v̩gc̩l, nincs megszilrdult ̩rtelem, hiszen nincsen interpretci, mely kizrlagos ̩rv̩nyess̩gre tarthat ig̩nyt. A Kereng spirlis tere ̩ppen ezt impliklja: tetszleges szelete egy csigavonalnak, mely a v̩gtelenbe tart, eredete pedig a homlyba v̩sz.
Eperjesi ̪gnes k̩pei olyan ni szerepeket mutatnak be, melyekben a n țbb̩ nem trgya, hanem alanya a besz̩dnek, tekintetnek ̩s vgynak. Olyan nt ltunk, aki a Hamupipke-f̩le kivlasztottsg feletti ̦r̦m̦t a kontinuum ellent̩tes v̩glet̩re cser̩lve aktvan, jl megfontolt, gyakorlati szempontok szerint vlaszt magnak prt, m̩ginkbb pedig apt majdani gyermek̩nek: "Arany keze van ̩s a g̩nllomnya is kivl. Taln lesz gyermekeim apja" mondja a golfoz k̩pe alatt elhelyezett sz̦veg ̩nje. "Maga a r̩m̹let, amikor megltom izzadtan. Msk̹l̦nben igazn szerencs̩snek mondhatom magam" - szl a focisthoz kapcsold kommentr. A megk̹l̦nb̦ztet̩s lehetetlens̩g̩t sejtet f̩rfiportr̩khoz fuzd ambivalencia k̩sbb az "̩n" fel̩ fordul, ̦nmegszlt regiszterben k̩rdezi magtl az elbesz̩l: "Most kezdjem ̼jra az ̩letem?"; "Ezt most ̩n mondom, vagy az anym?". A magabiztossg hinyval ̩s identitsprobl̩mkkal k̹zd n k̩pe azonban nem egyoldal̼: "Nem ̹l̦k fel a m̩dia nyomsnak: egyszeren minden elvrsnak megfelelek."; "Nem v̩letlen, hogy ̩rz̩kenys̩gem megtallja a mv̩szi kifejez̩s lehets̩geit." Eld̦nthetetlen, hogy magabiztossgrl, vagy a sz̩ps̩gmtosz generlta lland ̦nel̩gedetlens̩ggel szembeni dacrl van-e itt sz, az azonban bizonyos, hogy a ni l̩t ̼jabb szegmense villan fel ezekben a sorokban. A sz̦vegekhez tartalmuknak megfelel k̩pek kapcsoldnak: az elbbieken egy zrt, tartzkod testtarts̼, valamint egy elmosdott arc̼ n lthat, az utbbiakrl azonban magabiztossgot sugrz, kihv jelens̩gek szemeznek vel̹nk pimaszul.
De vajon ki az az "̩n", akire a k̹l̦nb̦z szem̩lyes- ̩s birtokos n̩vmsok utalnak? s mit jelent az, hogy a tartalomnak megfelel sz̦vegek? Van-e egy k̩pnek tartalma, verbalizlhat ̹zenete? Nyilvnvalan lehet: egy csomagolpapron l̩v piktogramot k̹l̦n̦sebb gond vagy ̩rtelmez̩si aggly n̩lk̹l megfeleltethet̹nk egy mondatnak: a tasak tartalmt ̦nts̹k 7, 5 dl forrsban l̩v vzhez; a nedves kendvel alaposan tiszttsuk meg arcunkat; tt̩telesebben: ilyen vonzak lesz̹nk, ha megvsroljuk a term̩ket. Sz̦veg ̩s k̩p ilyen megfeleltet̩se azonban sosem lehets̩ges egy killtt̩rben, m̩g akkor sem, ha ugyanazok a k̩pek jelennek meg, mint amiket a boltban vagy otthon automatikusan ̩s egy̩rtelmen dekdolunk. Az̩rt nem, mert ezek a k̩pek nem ugyanazok a k̩pek - ̩s most csak r̩szben gondolok a nagytsi eljrs sorn megvltoz param̩terekre. A killtt̩rben a k̩pek elvileg v̩gtelen szm̼ jelent̩ssel brhatnak, melyek jt̩kter̩t a helyzetbe gyazottsg mik̩ntje hatrozza meg - a jelent̩s teht a k̦r̹lm̩nyek term̩ke. Ez nemcsak az eredeti piktogramok ̩s felnagytott vltozataik k̦zti k̹l̦nbs̩gre vonatkozik, hanem Eperjesi k̩peinek ̼jabb ̩s ̼jabb killtsra is. A Kereng Gal̩riban lthat k̩pek nem azonosak a korbban a Vintage-ban, a kArtonban ̩s ms gal̩rikban ltott mvekkel, jllehet ugyanazokrl a trgyakrl besz̩l̹nk. Ezt jelzi az a t̩ny is, hogy a sorozatok - a Csaldi album kiv̩tel̩vel - nem rizt̩k meg korbbi cmeiket. Ha azonban a kontextus ̼j k̩peket hoz l̩tre, akkor a sz̦vegek sugallta ̩n-koncepci sem marad vltozatlan.
Mg korbban elk̹l̦ntve jelentek meg az "̩n" k̹l̦nb̦z aspektusai, most egy k̦z̦s t̩rbe ker̹lve rnyaltabb, țbb dimenzi ment̩n megmutatkoz ̩n-konstrukci bontakozik ki, melyhez szervesen hozztartozik a Csaldi album is. Mg a sportolk k̩pei ̩s az "̦narck̩pek" inkbb a jelen ̩s a j̦v fell k̦zeltenek, addig az album a m̼lt perspektvjbl szervezi az "̩n"-t. Fiktv f̩nyk̩peket - valjban megintcsak felnagytott piktogramokat - lthatunk, melyek hrom genercit mutatnak be az album fiktv k̩sztj̩nek szemsz̦g̩bl: nagysz̹leim, sz̹leim, ̦csi ̩s ̩n. Egy csaldi f̩nyk̩palbum mindig f̩ltve rz̦tt kincs, hiszen a m̼ltat rzi, a csald țrt̩net̩t, mely az identitsnak rendkv̹l fontos konstitul eleme. De hogyan k̩sz̹l egy ilyen album? Az ember elkezdi n̩zegetni r̩gi f̩nyk̩peit, visszaeml̩kszik a hozzjuk fuzd țrt̩netekre, eml̩kek villannak fel, arcok ̩s mosolyok a m̼ltbl. Aztn megkezddik a vlogats, mely elvileg az album k̩sztj̩nek szubjektv szelekcis strat̩giin alapszik: ez a țrt̩net k̹l̦n̦sen kedves, az a k̩p meg k̹l̦n̦sen elny̦s. De egy ilyen albumot n̩zegetve valahogy mindig az mer̹l fel az emberben, hogy mr ezerszer ltta ezeket a vidm embereket, akkor is ha az adott f̩nyk̩pek țrt̩netesen m̩g sosem voltak a kez̩ben.
Az eml̩kezet ugyanis csak r̩szben neurobiolgiai k̩rd̩s. A pszicholgia s̩maelm̩letei az eml̩kezet rekonstruktv jelleg̩re hvjk fel a figyelmet: az ̼jra̩lt esem̩nyek sosem azonosak ̦nmagukkal, az eml̩kez̩s sorn nem reprodukci țrt̩nik, hanem az ̩lm̩nyek ̼jraalkotsa. gy țrt̩nhet, hogy az emberek țrt̩netei jl ̩rz̩kelheten konverglnak. Paul de Man Az ̦n̩letrajz mint arcrongls cm tanulmnyban az ̦n̩letri vllalkozs figuralitst vizsglva amellett ̩rvel, hogy noha ltszlag a referens rja sajt țrt̩net̩t, valjban a m̩dium eszk̦ztra ̩s techniki hatrozzk meg az ̩letrajzot. "K̩rd̩s, hogy a referens hatrozza-e meg a figurt, vagy ̩ppen fordtva: nem lehets̩ges vajon, hogy a referencia ill̼zija a figura strukt̼rjnak velejrja, azaz [...] valami olyasmi, ami k̦zelebb ll [...] egy olyan fikcihoz, amelyik idvel m̩giscsak szert tesz bizonyos fok̼ referencilis termel̩kenys̩gre?"3 De Man v̩gs konkl̼zija szerint az ̦n̩letrajz nem mfaj vagy besz̩dmd, hanem a meg̩rt̩s figurja. A Csaldi album sem csupn egy cm, hanem rendszerbeli hovatartozsra utal paratextus is, mely kijel̦li ̦nmaga ̩rtelmez̩s̩nek mdjt. Narratvak̩nt olvassuk a k̩peket, az album "̹res helyeit" a racionalizci ̩s a konvencionalizls mechanizmusaival țltj̹k ki, ̩s mris "aha-̩lm̩nyek" țmege k̩sztet arra, hogy ismersnek ̩rezz̹k a țrt̩neteket. A țrt̩neteket, melyekrl ̼gy tnik, megelznek minket - ̩s melyek identitsunk alapjt k̩pezik - mi magunk konstruljuk.
A preformltsgra ̩s az "̩n" id̩zett l̩tmdjra reflektl Eperjesi technikja is. j ̩rtelmet nyer a k̩pek eredete, mely ebben a kontextusban az "̩n" helyettesthets̩g̩re figyelmeztet, hiszen mindennapi ̩let̹nkbl vett ̩s legțbbsz̦r automatikusan a szemetesbe hajtott piktogramok k̩pesek egy emberi ̩let țrt̩net̩t elmes̩lni. A felcser̩lhets̩gre ̩s a jelent̩s megszilrdthatatlan jelleg̩re utal az is, hogy n̩hny k̩p țbbsz̦r szerepel a killtson, a hozzjuk fuz̦tt sz̦vegek azonban eg̩szen elt̩r ̩rtelmez̩seket generlnak: "Az ̼j pasim jl kij̦n a gyerekemmel. Rem̩lem, nemcsak a jobbik arct mutatja tmenetileg." / "csi a sz̹leimmel" Mg az els sz̦veg hatsra a nalak aggd, szorong oldalpillantsra ̩s a f̩rfi kiss̩ erltetett kedvesked̩s̩re figyel̹nk fel, addig az album csaldi idillje egy țk̩letesen harmonikus vasrnapi kirndulst sejtet. Nem hagyhat figyelmen kv̹l az sem, hogy a k̩p ni figurja ily mdon ketts szerepben jelenik meg: az elbbi esetben az elbesz̩lvel, az utbbiban az elbesz̩l anyjval azonosthat. A szerepek ̦sszecs̼szni ltszanak: Ez most ̩n vagyok, vagy az anym?! me, a kontextus jelent̩skonstrul hatsnak kivl p̩ldja: a befogad azokra a r̩szletekre figyel, melyek illeszkednek az aktulisan elhvott s̩mba, a disszonns r̩szleteket vagy ms, alternatv magyarzatokat figyelmen kv̹l hagyja. A meg̩rt̩s mindig f̩lre̩rt̩s.
A killts olyan ̩n-konstrukcit implikl teht, mely fiktv, esetleges ̩s korntsem egy̩ni gesztusokra ̩pti ̦nn̦n valdisgt, majd elfeledkezik errl a folyamatrl ̩s sajt individualitsban tetszelegve hatrozza meg ezt az egyes szm els szem̩ly grammatikai kategrit. Olyan ̩nk̩pz folyamat ez, melynek v̩geredm̩ny̩t szeretj̹k kereknek ltni, valjban azonban nem ms, mint egy fiktv t̩r k̦r̩ csavarod, ̩s a v̩gtelenbe tart spirlis alakzat - figura. "Az ember ̩ptzseni." 4 Ezen a ponton ̩rnek teht ̦ssze a k̩pek ̩s a t̩r, hogy egy nagyobb egys̩get alkotva adjanak ̼jabb jelent̩sr̩teget Eperjesi munkinak.
A killtsnak az ̩nk̩pz̩si gyakorlatok kritikjak̩nt val interpretlsa az jsz̹l̦ttek sorozatot is ̼j kontextusba helyezi. A csecsemkrl k̩sz̹lt fotogramokat v̩lem̩nyem szerint nem ̩rdemes a Csaldi album r̩szek̩nt kezelni, hiszen konkretizlsukkal (̩n ̩s a kișcs̩m) elveszten̩k azt a mgikus țlt̩st, ami egy̩bk̩nt hatsuk alapja. Produktvabb ezeket a f̩nyes alakokat az "̩n" ̩s a "msik" kialakulsa eltti llapot szimblumaik̩nt ̩rtelmezni, melyek a szemf̩nyveszt ̦ntudat ellenplust k̩pezik.
A Semmi v̩sz k̩peinek z̦ld figurja a Csaldi albumbl ismers "̼j laks" szobiban bolyong. Br eredeti kontextusban mindig a kijrat - v̩szkijrat - fel̩ igyekszik, ezeken a k̩peken mintha elt̩vedt volna. A Csaldi tervek keret̩ben ̩rtelmezve egyfajta ̼t/ki̼t keres̩s̩nek tnik ez a bolyongs, mely v̩g̹l sikerrel jr: a k̩pek fogsgbl kil̩pve az immr ember nagysg̼ figura megtallja a kiutat ̩s a spirlon lefel̩, a kijrat fel̩ indulva a ltogatnak is utat mutat. Igazn ritka ̩s ̹dt pillanat, amikor egy killts k̩pes megnevettetni a befogadt.
A Csaldi tervek cm killtssal Epejesi ̪gnes munki minden elzetes vrakozsomra rlicitlva vltoztattk meg a bennem ̩l eperjesignest - mindezt ̼gy, hogy (ltszlag) egyetlen ̼j m sem lthat a trlaton. Az ̼j ̩s jelent̩ssel br elemek - a t̩r ̩s a k̩pek egyms mell̩ helyez̩ssel l̩trehozott egys̩ge - azonban olyan vratlan mdon alaktjk t a korbbi munkk ltal gerjesztett elvrsokat, hogy szinte lehetetlen nem megtapasztalni a meg̩rt̩s akaratlagossgnak ̩s țrt̩n̩s-jelleg̩nek szint̩zis̩t. Taln ez az, amit Ricoeur a mv̩szet leghat̩konyabb pillanatnak nevez, mely a befogadt "olyan helyzetbe hozza, melyben megoldst kap, amire neki magnak kell alkalmas k̩rd̩seket feltennie."5
1 Gyakorlatilag az ̦sszes Eperjesirol rt kritika r̩szletesen kit̩r a k̩pek technikai vonatkozsra, teljes joggal, hiszen az eljrs rendkv̹l fontos r̩teg̩t k̩pezi a mvek hatsmechanizmusnak. Az eljrs legr̩szletesebb bemutatst ld. K̩szman Jzsef: Polaroid fotogram. Balkon 1998/10.
2 Michel Foucault: Mi a szerz? Vilgossg 1981/7.
3 Paul de Man: Az ̦n̩letrajz mint arcrongls. Pompeji 1997/2-3.
4 Friedrich Nietzsche: A nem-morlisan f̦lfogott igazsgrl ̩s hazugsgrl. Athenaeum 1992/3.
5 Paul Ricoeur: Vlogatott irodalomelm̩leti tanulmnyok. Osiris Kiad, Budapest 1999. 342.
