Mindenféle
cenzúrától ódzkodnak a Kirakat Galéria képzomuvész gazdái: Sárosi Anita és
Szörényi Beatrix. Mindig elmondják a Hattyú utca nyilvánosságára
áhítozóknak házi szabályaikat. Többek között azt, hogy nem szeretnek kurátort
játszani. Szigorúan az érkezési – vagyis a jelentkezési – sorrend dönti
el, ki mikor állíthatja itt ki muveit. A nonprofit galéria elnevezés sejteti azt is,
ettol a helytol nem várhatnak túl nagy anyagi támogatást a muvészek. Gyakorlatilag
csak helyet és áramot kapnak, hogy a járókelok éjszaka is láthassák a munkáikat.Talán nincs még egy ilyen liliputi kiállítóhely
a fovárosban. (A kuckó utcára nézo üvegablaka mindössze két méter magas és
másfél méter hosszú.) Túl sokáig állt üresen – ez keltette fel a két
képzomuvész érdeklodését. Kinyomozták a tulajdonost. Szerencséjükre muvészetet
pártoló igazgatóra bukkantak, aki egy évre kölcsönadta a fiatal muvészeknek a
régóta nem használt ablakot. A megállapodás szerint a vállalat a villanyszámlákat
is kifizeti, így a két lány egy fillér nélkül megnyithatta a galériát.
Elso akciójukat névtelenül szervezték.
Anonim meghívókat küldtek a legnagyobb budapesti múzeumoknak és kiállítóhelyeknek.
Kíváncsiak voltak, hogyan reagálnak az efféle kezdeményezésre, ha nem tudhatják
meg, kik, mekkora nevek állnak a hátterében.
Nem jött el senki.
Az elso hónapokban – amikor az
alapítók még csak saját munkáikat mutatták be – legfeljebb nyolcan-tízen
voltak egy-egy megnyitón. Ebben talán közrejátszott az is, hogy több eseményt
télvíz idején, éjszakára szerveztek. A páros ugyanis elhatározta, hajnali kettokor
nyitják legelso tárlatukat, majd négykor a következo havit, és így tovább. Egy
esztendo alatt éjszakától hajnalig minden napszakban kezdodött már valamilyen akció
a Hattyú utcában. Az elso év végén berendezték a 13. kirakatot: az elmúlt tizenkét
hónap térbeli katalógusát. Ebben az anyagban már szerepelt két külföldi
vendégmuvész, és idoközben egyre többen jelentkeztek munkáikkal a fovárosból is.
Ezért a nonprofit galériások elhatározták, „befogadó kirakattá”
nyilvánítják a kölcsönkapott ablakot. Ettol kezdve háromhetente változott a
látvány a Hattyú utca 10/C-ben. Képzomuvészeti egyetemisták, szabadúszó fotósok,
külföldi vendéghallgatók és kirakatrendezok adták egymásnak a kilincset.
Az ablakmélyedésben debütált alkotók
muveikkel együtt felkerülhettek a www.sztaki.hu/providers/kirakat címu honlapra. Ezt
szintén szívességbol kapta munkahelyétol, az MTA Számítástechnikai és
Automatizálási Kutatóintézetétol Sárosi Anita. Amióta megszerkesztette a site-ot, a
kiállításokkal párhuzamosan itt is megjelennek a fiatal képzomuvészek
installációi, fotói, performance-ai.
A nullaforintos befogadó galéria azonban
augusztus 4-én bezár. A kirakathoz tartozó üzletet eladták, az új tulajdonosnak
pedig egészen más elképzelései vannak a potenciális reklámfelületrol. A lányok
ugyan leültek vele tárgyalni, de elrettentek, amikor meghallották a feltételeket. A
direktor úgy képzelte el az együttmuködést, hogy odaadja Sárosi Anitáéknak a
kiállítóhelyet, cserébe viszont elvárja, hogy a lányok rendelkezésére álljanak,
ha egyik rendezvényéhez például festett gótikus háttérre van szüksége.
Ebbol nem kért a két fiatal muvész. Úgy
gondolkodnak: hozott az élet egy kirakatot, most meg elveszi. Amióta tudják, hogy be
kell zárniuk a helyet, mindenki azt kérdezi tolük: hol lesz a következo?
Nem keresnek új kirakatot. Ez persze nem
jelenti azt, hogy megszunne a honlapjuk is. A site-ot internetes galériaként
muködtetnék tovább. Egyetlen feltételt szabnak a kiállítóknak: anyaguk nem lehet
korábbi alkotásaik, tárlataik dokumentációja; kifejezetten a virtuális kirakatba
szánt muveket várnak.