Megépül a 4. metróvonal
Budapest tömegközlekedése, mely a múlt század végétől világviszonylatban is példaértékű rendszerként szolgált mindannyiunkat, fizikai és szervezeti értelemben egyaránt megújítás alatt áll. A rekonstrukciók mellett azonban - ami továbbra is elsődleges feladat - mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a még nagyobb anyagi áldozatot igénylő új építések terén is előrelépjen a főváros.
Miért van szükség a metróvonalra?
A budapesti tömegközlekedés harmadik legnagyobb, Dunát átszelő forgalmi áramlata, a Dél­Buda - Belváros - Északkelet­Budapest viszonylat mindmáig nélkülözi a megbízható, hosszú távon életképes és a fenntartható fejlődést elősegítő tömegközlekedési megoldást s a természetes akadályt jelentő Gellérthegy mentén a Móricz Zsigmond körtér-belső Bartók Béla út-Gellért tér útvonalra zsúfolódik a felszíni tömegközlekedés zöme. Az állandó zsúfoltság miatt még a tömegközlekedési járművek sűrűbb közlekedtetése sem ad elfogadható kiszolgálást. A dél-budai térség fejlesztése és közlekedése rendkívül fontos azért is, mivel a nagy lélekszámú kerületek lakóin túl ezt a közlekedési zónát terheli a kiterjedt és gyorsan fejlődő agglomeráció is, melyet jól mutat a Kosztolányi Dezső téri autóbusz pályaudvar, vagy a Móricz Zsigmond körtéri buszmegállók túlterheltsége. Súlyos gondot jelent a városnak a Szabadság-híd statikai állapota is. A műemlék-jellegű hídszerkezet teherbírása alkalmatlan a villamos átvezetésére és egyre égetőbb igényként merül fel a villamos levétele is a hídról.
A Belváros felé tartó irányok közül ennek az iránynak a legkedvezőtlenebb az összetétele, vagyis itt a legrosszabb az egyéni és a tömegközlekedés aránya, amit egyértelműen az okoz, hogy a felszíni forgalommal keveredő tömegközlekedés lelassult, zsúfoltsága állandósult. A helyzetete tovább rontja, hogy a főváros határát átlépő forgalmi irányok közül messze a legjelentősebb a délnyugati irányból belépő forgalom, az összes forgalom mintegy 27%-a itt jelentkezik.
Az agglomerációs térség lakosságának erőteljes növekedése, a térségben megindult befektetések hatása és a budai térség folyamatos növekedése így olyan forgalmi növekedést indukál, amely a felszínen nem bonyolítható le.
A megoldás
A Fővárosi Önkormányzat már megalakulása óta e probléma megoldására törekszik, és a korábbi, a kényszerítő körülmények miatt eredménytelenül végződött tender-folyamat után nemzetközi fejlesztési intézmények bevonását kezdeményezte.
1995 novemberében indult meg - az Európai Közösség Phare-alapjainak vissza nem térítendő támogatásával - az a 11 hónapig tartó kutatás-fejlesztési munka, amelynek végeredményeként elkészült a térség tömegközlekedési megoldásaként a 4. metróvonal elsőként megépítendő szakaszára vonatkozó megvalósíthatósági tanulmány, melynek célja a régóta hiányzó tömegközlekedési kapcsolat meghatározása és a javasolt megoldás fő paramétereinek meghatározása. Ugyancsak rendkívül fontos célja a tanulmánynak az, hogy a nemzetközi gyakorlatnak megfelelő, "bankképes" alapot nyújtson a projekt gazdasági hatékonysága, a költségek és haszon meghatározása, a környezeti hatások megítéléséhez. Végső soron a tanulmány nélkül nem volna lehetőség semmilyen komoly külső finanszírozási forrás, így a legjobb feltételeket jelentő nemzetközi fejlesztési intézmények forrásainak igénybevételére sem.
A dél-budai és belvárosi térséget (mindkét irányban meghosszabbítási lehetőséggel) a Kelenföldi pu.-Keleti pu. közötti 7,3 km hosszúságú, 10 állomásos, teljes hosszában mélyvezetésű metróvonal-szakasszal lehet megfelelően, hosszú távon és a városfejlesztési prioritásokkal összhangban kiszolgálni. A vonal szállítókapacitása (a szerelvény-összetételtől és a biztosítóberendezés kihasználtságától függően) 20400 és 36000 utas csúcsóránként, az erősebb irányban, a várható napi utasforgalom 2005-ben mintegy 414000, 2020-ban mintegy 474000 felszálló utast jelent. A metróvonal építési költsége 1996-os áron mintegy 514 millió ECU, azaz mintegy 98 milliárd Ft. Az építés már 1998. év végén megkezdődik, és legkésőbb 2003-ban nyílhat meg az utazóközönség előtt.
Mit kapunk a metróvonallal?
Az új vonal a két városrész összekapcsolásán kívül két, jelentős elővárosi és nemzetközi forgalmat lebonyolító vasúti pályaudvart is összeköt és két új átszálló állomásával (Kálvin tér: és Keleti pályaudvar) valóságos hálózattá teszi az eddig egyközpontú budapesti metró-rendszert. Mindennek következtében fokozódik majd a tömegközlekedés igénybevétele, megállítható lesz a gépjáműközlekedés további térnyerése a legzsúfoltabb belső területeken.
A metróvonal egyben új, földalatti hidat is jelent a két városrész között, tehát új, nagy kapacitású dunai átkelési lehetőség jön létre. Jelentős mértékben lehet tehermentesíteni a bel- és dél-budai térséget a nagy terhet jelentő agglomerációs forgalomtól, több villamosviszonylat rövidülhet (megszűnhet a Szabadság-hidat túlterhelő kiskörúti villamosforgalom), valamint mintegy 11 autóbusz-viszonylat ésszerűbb vonalvezetésére nyílik lehetőség, a metróállomásokhoz kapcsolódóan. Jelentős javulást lehet elérni a környezetszennyezés és káros hatások csökkentése terén is, különösen a zaj és vibrációk csökkentésénél, elsősorban a Múzeum körúton és a Fehérvári úton. A forgalmi átrendezés azonban nem növeli meg a közutak felületét, tehát a metró megépülésével nem kell tartani a gépjárműforgalom növekedésétől.
A kétségkívül igen nagy kiadásokkal szemben jelentős haszon is áll, amit elsősorban az évi 14 millió óra időmegtakarítás jellemez - ennyivel kevesebbet kell majd a térségben közlekedőknek a közlekedésre fordítaniuk. A tömegközlekedésben és a közúti közlekedésben jelentkező időnyereség és a környezetvédelmi, valamint balesetcsökkentési megtakarítások révén, amint a költség-haszon elemzés kimutatta, a beruházás belső megtérülése 8,3%-os.
A számos egyéb haszon között rendkívül fontos a metróépítés munkahelyteremtő hatása. Az építés folyamán mintegy 6400 fő egy teljes évi munkájának megfelelő mennyiségű munkahely létesül, ami az állam számára az elmaradó munkanélküli segélyek és a többlet adóbevétel folytán a teljes beruházási költség mintegy 8-10%-ának közvetlen visszatérülését eredményezi, és ebben nem szerepel az úgynevezett multiplikátor hatás, ami további munkahelyeket és fizetőképes keresletet teremt.
Ilyen jelentőségű és méretű beruházást csak kormányzati döntéssel és meghatározó kormányzati részvétellel, a Főváros és a Kormány közös beruházásaként lehet megvalósítani. Szükséges az is, hogy a nemzetközi pénzintézetek - melyek eddig is kiemelt figyelemben részesítették az előkészítést - a legkedvezőbb feltételekkel hitelt bocsássanak a beruházók rendelkezésére, ugyanúgy, ahogyan az például az Európai Unió más, társult tagjainál történik, ha jelentősebb infrastrukturális beruházások finanszírozására kerül sor.
Hogyan folytatódik az építés előkészítése?
A Fővárosi Önkormányzat korábbi és a Kormány legutóbbi döntése nyomán felgyorsul a metróépítés előkészítése. Megkezdődnek a finanszírozásra vonatkozó érdemi tárgyalások a pénzintézetekkel, el kell majd végezni a még hiányzó talajmechanikai vizsgálatokat, a területek és tulajdonviszonyaik felmérését és elsősorban folytatni kell a tervezési munkát, minden részletre kiterjedően véglegesíteni kell a műszaki megoldásokat, a felszín rendezésének terveit a legfontosabb érintett területeken és fontos tereinken, mint a Szent Gellért téren és Móricz Zsigmond körtéren.
Az új, negyedik metróvonal megépítésével Budapest a jövő évezredhez méltó új tömegközlekedési eszközzel gyarapodik majd, megoldva az érintett térség régóta fennálló tömegközlekedési gondjait és megalapozva fejlődését a következő évszázadra.


© 1997 MTA SZTAKI
Készült a Budapesti Fõpolgármesteri Hivatal megbízásából
az MTA SZTAKI Elosztott Rendszerek Osztályán