Nagykovácsit szokták a fõváros tüdejének, zöldövezetének és turistaparadicsomának is nevezni, nem minden ok nélkül. A legnagyobb kánikulában is szinte borzongatóan hûvös szurdokvölgyek, a napégette, kopár hegytetõk, a zöld erdõk és a kellemes, vadvirágos rétek sajátos hõmérsékleti viszonyokat teremtenek itt. Az egykori nagy földmozgások hatalmas rögökre tördelték a dolomitos alapkõzetet, és ezen a változatos felszínen nagyon eltérõ mikroklímájú részek alakultak ki. Különösen nagyok a hõmérsékleti és páratartalombeli különbségek az északi és déli lejtõk között. Ennek köszönhetõ, hogy itt azok a növények is megmaradtak, amelyek a jégkorszakok hidegét, és azok is, amelyek az úgynevezett interglaciális (jégkorszakok közötti melegebb idõszakok) hõmérsékletét kedvelték inkább. Magvaik a déli és az északi hegyoldalakra is eljutottak, de csak azok eredtek meg és fejlõdtek ki, amelyek a számukra megfelelõ mikroklímába kerültek. Ma az évi középhõmérséklet a Nagykovácsi völgyben 4-6 fokkal mindig hûvösebb, mint Budapesten. A nyugat felõl szinte állandóan fúj a hol erõsebb, hol lágyabb szél, ami kiszellõzteti a vidéket, és friss levegõt visz a fõvárosba.