Nagykovácsit
szokták a fõváros tüdejének,
zöldövezetének és turistaparadicsomának
is nevezni, nem minden ok nélkül. A legnagyobb kánikulában
is szinte borzongatóan hûvös szurdokvölgyek,
a napégette, kopár hegytetõk, a zöld
erdõk és a kellemes, vadvirágos rétek
sajátos hõmérsékleti viszonyokat
teremtenek itt. Az egykori nagy földmozgások hatalmas
rögökre tördelték a dolomitos alapkõzetet,
és ezen a változatos felszínen nagyon eltérõ
mikroklímájú részek alakultak ki.
Különösen nagyok a hõmérsékleti
és páratartalombeli különbségek
az északi és déli lejtõk között.
Ennek köszönhetõ, hogy itt azok a növények
is megmaradtak, amelyek a jégkorszakok hidegét,
és azok is, amelyek az úgynevezett interglaciális
(jégkorszakok közötti melegebb idõszakok)
hõmérsékletét kedvelték inkább.
Magvaik a déli és az északi hegyoldalakra
is eljutottak, de csak azok eredtek meg és fejlõdtek
ki, amelyek a számukra megfelelõ mikroklímába
kerültek. Ma az évi középhõmérséklet
a Nagykovácsi völgyben 4-6 fokkal mindig hûvösebb,
mint Budapesten. A nyugat felõl szinte állandóan
fúj a hol erõsebb, hol lágyabb szél,
ami kiszellõzteti a vidéket, és friss levegõt
visz a fõvárosba.
|