teremt a kapcsolószekrény fölötti újabb szekrényajtóval. A terem sarkai lécszegést kaptak, illetve lécszegést kapott a leszerelt fűtőtest helyét takaró pozdorja is. A pozdorják méretezését egyrészt a bolti táblaméret, másrészt az egyszárnyon nyitható bejárati ajtón keresztül megoldható szállítás határozta meg. A stafilrendszerhez szögeléssel rögzítették a táblákat, az azok találkozásainál keletkezett réseket ragasztószalaggal, később gletteléssel korrigálták. Az eredeti falon kialakított áramforrásokat toldással és új konnektorok felszerelésével folytonosították. A táblák festése általában diszperziós, fehér festékkel történt. A terem bejárattal szemközti, mondhatni fő fala öt függőleges táblából, a leszerelt fűtőtest helyét eltakaró táblából, valamint egy ezek fölé szabott, konnektorokat és képakasztó rudat tartalmazó részből áll. A táblák mozgatásához, méreteiket tekintve négyhez egy, kettőhöz két ember szükséges. A táblák a levétel következtében szerszám és kéznyomokkal lettek teli, előtüntek a szöghelyek és a táblák találkozásainál adódó eredeti felületek, valamint a leszerelt lécszegések helyei. A festék néhol megrepedezett, máshol szinte lehúzhatóvá vált. A táblákat alul PVC-szegély takarta, melynek helye szintén jól láthatóvá vált. A pozdorják hátoldalán a rögzítések pontjainál az anyag megtöredezett, lyukacsossá vált. A táblák levételének időszakában az elemek véletlenszerű helyekre kerültek, melyek ugyanakkor folyamatosan változtak az újabb és újabb helycsinálások okán. Ezekben a szituációkban dőltek el a táblák lehetséges új helyei. Nekem eszembe jutott, hogy ez az egész olyan, mint amikor rendet csinálok az asztalomon.
Rauch -Menesi
Liget Galéria, Budapest, 1995 (Christoph Rauch-hal)