10. vers

Ágyam körül viharágyuk, vigyázzatok. Künn a kertben lazul már a bikán a tok! Ez így együtt nekem már egy kicsit sok. Őrzők, fenn a vártán, vigyázzatok! Vigyázz, ha jön a vonat! S játszi füttyentéssel képedbe tolat. A világ ilyet még nem látott: A fűtő emeli már a szeneslapátot! Sújtana vele, de már késő: Kezéből kihull lapát és véső. Most látom csak, nem fűtő, órás ő! Bíbor haja lebben az égen, Szelíden dől el, ahogy az Üllői úti fák. Beh kár, hogy nem fog már a fék, Szabadon szalad mind a négy kerék. Fortélyos félelem igazgat köszörűk kövén Tehén az ott? Vagy csak egy elárvult lepény? ez egy pusztaaba kiaaltott veelemeeny Vélemény ,de a naptól már félkemény Markolok belőle és a kormánynak küldöm én Szivesen látnám mindőjük üstökén. Szeretem a szemed Pistikém! Kékjében tűz és szerelmes remény. Ez a vers lassan olyan, mint egy szerelmes regény. Ez igen! De a világ kemény !!! Mint egy béreslegény Tenyere Kapálás után Midőn képeden csattan E hatalmas búrán