11. vers
| |
Az utolsó hullámokat kergetik a tengerimacskák. Oly ismerősek e szavak, eme csacskák! S az aranyos foveny folott a maduzaszagu legben szallva Ékezetek nyomasztó hiányától fájva .........(852) Éhesen, s korgó gyomorral lépek a spájzba. De jajj, itt minden föl van zabálva! ezért belépek egy fájlba De hiába Rímeim ledobták a Tartarosz likába Segítség! Mi van a spájzban? A spájzban? A zsírosbödönnek álcázott kicsi kócerájban? Semmi! Nincs abban semmi, ha az ember verset ír. És Hrabal csendesen távozott az ablakon át......... Hisz abban sincs semmi, ha az ember novellát vagy regényt ír, sír, repül............... ......a madarakkal, akiket elébb gondosan megetet......... .........de, hol van most a szeretet? Ma már senki sem ír nekem levelet. Nem irtál még eleget? Ez egy tengerkék kefereve-kerevet tevereveget És ismét csak retevereveget Miképp a gépmacska kerget motoregeret De én akkor sem írtam még eleget! Keresem a fejemet Mehemed Mert elvesztettem tegnap munkába menet Aki megtealálja irjon egy levelet S ha akar, táncoljon teveled. THE END! |