11. vers








Az utolsó hullámokat kergetik a tengerimacskák.
Oly ismerősek e szavak, eme csacskák!
S az aranyos foveny folott a maduzaszagu legben szallva
Ékezetek nyomasztó hiányától fájva .........(852)
Éhesen, s korgó gyomorral lépek a spájzba.
De jajj, itt minden föl van zabálva!
ezért belépek egy fájlba
De hiába
Rímeim ledobták a Tartarosz likába
Segítség! Mi van a spájzban?
A spájzban? A zsírosbödönnek álcázott kicsi kócerájban?
Semmi!
Nincs abban semmi, ha az ember verset ír.
És Hrabal csendesen távozott az ablakon át.........
Hisz abban sincs semmi, ha az ember novellát vagy regényt ír,
sír,
repül...............
......a madarakkal, akiket elébb gondosan megetet.........
.........de, hol van most a szeretet?
Ma már senki sem ír nekem levelet.
Nem irtál még eleget?
Ez egy tengerkék kefereve-kerevet tevereveget
És ismét csak retevereveget
Miképp a gépmacska kerget motoregeret
De én akkor sem írtam még eleget!
Keresem a fejemet Mehemed
Mert elvesztettem tegnap munkába menet
Aki megtealálja irjon egy levelet
S ha akar, táncoljon teveled.
THE END!