Mikorra este lett, mikorra kert, azóta omlás.
Agyamnak füzérén egyre több a bomlás.
S lám, Gyulám berúgott csintalan,
Nem nézem, mi van már kinn, alann,
Hol vad folyók zúgnak a hegyek mögött,
S bögöly dönög pörköltöm fölött!
Kacsintok reá csintalan és pörköltömbe hörpölök
De Cyber-tudatom vészharangját zúgatva
Elmémbe kövül egy anagramma
Lamie ? Ameli ? Email !
Porcelánmázak gyöngyöző harmatja
Lelkem messze századokba ringatja
Ó daliás idők! Ó korok!
Patakban hömpölygő óborok!
Titeket áhít sok szomjas torok!
De csitt, fülembe mily zaj neszez ?
Vajh ódon harddiskem kettyent-e meg ?
Nem, csak számos bit súrlódik szervesen !
A szemüvegem a földön keresem...
Beh kár, hogy elment a kedvesem!
S hozzá mily keveset keresem!
Ám kizárt a párt eminnen, s megest,
De nem ettem meg a krumplilevest
Igy anyám folyton nyakon csapott
Hisz nyugdíjat eleget ő sem kapott.
Már csőrömbe mar a guánó,
S nem mondom már, hogy "Jaj de jó"
De lelkemben még él egy titkos szikra
Hogy alant a giliszta
Azért a földbe túr.