21. vers

Az utolsó hullámokat kergetik a tengerimacskák. Kavarják a hínárokat, kezeik kacskák Cudar világunkban túl sok a malacság Fejtetőre állva, valamire várva, letepertem hányat, ne szídd az anyámat Pennám nem foghatom biztos kezzel mostan, miröl szól a vers ? Nincs értelem a szóban. De ezt inkáb döntsük el egy gyors asszóban! S kozben majd fogom a lovakat lasszoval. Gyí paci, gyí És már száguld, mint a nyíl I'll make it feel As if it was real Szemem szinte már sir Eszem hát egy fásírt Minden sorra, mit más írt Iszom egy pohár - sört Majd újabb kört / Az élet összetört csina'lok ha't magambo'l ma'rti'rt - aki estefele már sírt Mert nem ízlett a fasírt De nem a fasírt a lényeg A lényeg, hogy ragadjon a bélyeg Mert ha az már nem ragad Földi mívemhez mi tapad Mondd hát, ó Öreg Bölcs! Csak a csala'dra hagyott Koelcs-oen. Nem jó ez így ... Csapos! Töltsön! Fogy az erkölcs , s az erőm is csak kölcsön Anyám sincs, aki reggel költsön, Apámat kell hagynom, hogy üvöltsön, pedig oly fáradt vagyok már.