30. vers

Ágyam körül viharágyuk, vigyázzatok. Sotet a vilag, szur a kod, a piszok Már háromsorból remek panasz klavier Ez borzalom Főleg ha hülyék kezében a hatalom S ajtód elött van egy nagy halom Ha akarod én elfogadom verstejem lefolyik a melleden, hmmm... gran'kanyon és végűl cigaretta nélkül is jó most itt, jó, ahogy végignyalom vékony láncod a nyakadon. Láncod sárga vizcsik, talpad apró hid - szivem, kérlek, maradj igy. Megremegek melegedre, S testedre, eme muremekre teszem kezem mert, persze, esmeg elkelne egy verstelen este heve. hogy hó öledbe kucorgo európa, s a felhők nyomata, kezdjen vihart, vacogó gyermekünkért, a vágyért. Kezdjen vihart, förgeteget, aztán leheljen hideg markunkba csendet. Ha már kormányunk nem teremt e káoszban Sem pénzt, sem rendet. Csak jólétet magának, s köréje gyülő hadának Nem törődik mással sehol, senki, soha Szegény ember táján kinőhet a moha. A honi politika cirkuszt nyújt a népnek Ez az én verssorom; és még pénzt se kérnek. Most nem, de nem mondták: soha, Bírókat itélnek és nem kell senkinek se a csoda. Aranyló lábfejem; felteszem, leveszem. ki magára vet, másra is vessen de ne csak követ, az olyan ósdi,