32. vers








Mikorra este lett, mikorra kert, azóta omlás.
Agyamban kék tornádó bomlás
Zsebemben csend
szívemen szerelem-rontás,
s a sarokban meglapul a félelem.
Önző kölyökkutya vagyok
agyamban még kevés az értelem,
de szívemen már téli fagyok.
Hát eddig nem alkottam nagyot...
De ha újra jövök rombolok :(((
Lelkedben mély nyomok,
óh, ha értenél, ha éreznél, nem lennél ilyen konok.
Szabadabban fogadnád el gondolatomat
Mely érted ég, tőled fogant...
s miattad múlik el hírtelen,
ahogy őszi szél söpri el a nyarat.
De torkodon megakad a falat:
s faragod a rímeket
mely értelmet talán soha sem nyer.
mint a torkan maradt falat
rengeteg ember hal meg nap mint nap
de komolyan!
Karcsi,Fercsi,Kata,Klara
Valahany nev a naptarba!
Mint egy fenyofa csucsdisz...
Felcsillan Auschwitz
-
aztan pokoli szlav terminatorok
ramoljak egymasra a savat es az ercet
-