32. vers
| |
Mikorra este lett, mikorra kert, azóta omlás. Agyamban kék tornádó bomlás Zsebemben csend szívemen szerelem-rontás, s a sarokban meglapul a félelem. Önző kölyökkutya vagyok agyamban még kevés az értelem, de szívemen már téli fagyok. Hát eddig nem alkottam nagyot... De ha újra jövök rombolok :((( Lelkedben mély nyomok, óh, ha értenél, ha éreznél, nem lennél ilyen konok. Szabadabban fogadnád el gondolatomat Mely érted ég, tőled fogant... s miattad múlik el hírtelen, ahogy őszi szél söpri el a nyarat. De torkodon megakad a falat: s faragod a rímeket mely értelmet talán soha sem nyer. mint a torkan maradt falat rengeteg ember hal meg nap mint nap de komolyan! Karcsi,Fercsi,Kata,Klara Valahany nev a naptarba! Mint egy fenyofa csucsdisz... Felcsillan Auschwitz - aztan pokoli szlav terminatorok ramoljak egymasra a savat es az ercet - |