39. vers

Ide azt a gázkést, úgy éljek, ide azt a csőmacit! mivan? ez már megint marhaság! talán mert ez itt a móka-sáv de ugye nem a Móka Miki mókatára? nem egészen, s ennek megvan ám az ára! aha... éretem. Tehát ide írni nem érdem? miért ne lenne? csak mert fáj a térdem? fáj a térded? lehet kapni a patikákban ...-ot, csak olvasd el a betegtájékoztatót! megyek úgyis kell vennem idegnyugtatót ajánlom a barbitúrsav alapú készítményeket hallatukra a fülem meglebeg. Na most miért nem ír senki már egy napja? Tökömet három tündér vakarja... Hagyjuk el a szekszualitást Apam odakunn nagyon nagy kertet as rancait is a rogos foldbe assa Kiét tennéd be másba? mimásba? csak sajat rogeid es sajat asod Varnak melan az elmulasra. De nicsak, eme szóbicsak megfekszi elmémet, S éjfél felé akár gondolatim másfelé mennének: Itt szuszog párom, ébred férfiasságom Mit is kezdjek vele, hisz ismerős eme helyzet, Minden este hasonló verembe esem be. Már csak öt sor és oldódik görcsös akarásom, Hogy megtudjam, mivé korcsosult enyhe szófosásom, Akkor hát célba érek lassan eme elmebajban Hisz még egy sor és jöhet az öröm nonvirtuális alakban Hacsak....a szokásos módon ki nem taszítanak.