41. vers








Az utolsó hullámokat kergetik a tengerimacskák.
na, már megint ezek az izé macskák, vagy mi!!!
a tengerimacskák azok tulajdonképpen a halacskák?
tirarirarirariraram!!!
ha kedvem szottyan írok ide egy sort,
ha legurítottam már máma a sört!
alkoholmamorban konnyebb megolni emlekedet
mely hovatovább a végzetem lehet.
Bár ha újra eljön a hajnal és meglátom ajkadat
S a gyönyörű szemeid, mely rám mosolyognak,
Tudom, ez csak hazugság, ez nem te vagy.
A'lmodok vagy nem is e'lek?
Olemben luktet az elet, de mit er ez nelkuled?
Olemben luktetsz, luktet a ve'red, reszketek, nem f'lek
Éjkalodámban hallgatok, kint ragyognak a csillagok
Kint ragyognak a csillagok onzesed elremiszt
behányok mindjárt kicsit.
A WC itt van a közelben, de az is csak pottyantós
S ki ide jár az is csak rottyantós
bar lenne rittyentos!
bár lennének ékezetek minden sorban!
Igaz, nem minden a betűn a vessző,
es minden indan tok
kikelnek magambol akkor, mint eszperente babszemjanko
kurva anyad, billgejtsz
ne ereszd el a szádat, hé!
És persze ne legyél Marx Károly.
Aprilis 16, 1998 az ido nem kegyelmez
Lassan mindent elnyel
Vergodok erted s ellened...