42. vers








Mikorra este lett, mikorra kert, azóta omlás.
Omlik bennem az elmulas
Homlokod forro, lazad nagy
Bar veled lehetnek, hogy apoljalak
De nem lehetek veled
mert nem vonz igazán az enyved
es foleg nem nyal eleg jol nyelved
Am hopp! Valaki kozeleg!
De jaj! Az nem én vagyok!
Hát nem ír senki sem?
Ha nem, ha't e'n fogok!
Fogak vagy nem fogak?
Az utcasarkon, ha nem lát már a tanár, leütni foglak
Hacsak nem a forróvízvisszatérôvezetékkel trécselsz majd ott a sark
az északi shark
miféle cápa? Kérdezte Kiss Tibor...
Ki az a Kiss Tibor?Merült fel, mint habokból a cápa...
állat hátán ember hörgve nyerít
nem találván helyét az államokban
végső bánatában nyalcsiból merít
elsüllyedve méllyen romlott nyálhalomban
hol szende őzek téblábolnak félálomban
és hol üzenőfüzetek hevernek a sarokban nagy halomban
majdnem guta ütött meg e rímtől
kérlek tartózkodjatok jaj
ez isteni kéjtől, míg a fal dől
csak a halakban bízom
mondcsak lojzi, hol van
ágyban, párnák között mászott a bába álma:
a kis sajtos pisztrángmárna