44. vers

Lefagyott a villamos. Őrjöngve szerel a fagyban a kalauz, tudod: a nyápic potrohos a villanyszerelő kinek más lenne otthonos és segítőjük a magyar-villamos szaktolmács keserű kenyér a gép és ember közötti párbeszéd négy halpikkely és egy rovarölő spray a jutalma: nem naponta,havonta! Hosszú évtizedek alatt lesz így csak az ember pikkelymilliárdos nem úgy mint Tibor, ki pákász és horgász és halász három testben és egy személyben. Szakrális területre tévedt ki Tiborról szólt, mondta az Úr, aztán pusztított, prüszkölt és dekódolt. Járomcsont-protézisemen csillog a nap mit érdekel engem holmi Úrharag! Erzsi pökhendiségemet látva ujját felemelve fenyeget majd kinyilatkoztat: láttam már macskát, ki az egér előtt remegett. Erzsit erre elkaptam, szóltam a poroszlóknak és Komáromba vitettem Komárom szép hely, neki ott jó lesz s én sem látom fenyegetve felemelt ujjait. Arcomon azonban érzem a felemelt ujjak okozta légörvényt még ilyen messziről is, még ilyen messziről is... Már kezdem bánni, hogy szóba hoztam Tibort, ki horgász, pákász és halász három testben és egy személyben Tibor helyett, Stanci bácsiról kellett volna énekelnem ki Tiborhoz képest szüke jellem mert benne csak az ördög búvik egy testben és három személyben... Érted, ugye? Dörrent egyet, és lezúdult a felhők leve.