45. vers

Engem a váróterem menekülésre ösztönöz. Énengemet pedig várásra, nagy néha várakozásra S titeket, babérkoszorús kollégák? semmire sem, de arra hogy rád ugorjak s megvegyeem a lelkedet. Pofára estél kishaver, lelkem réges-rég eladám az ördögnek. Kaptam érte egy bögre zsírt és egy aszpikos muflonfejet. Ja, meg egy liter kerecsensólyomtejet. S csak állok báván, mint ki elkárhozott Nem mozdulok többé, csak álmodok. Álmodok egy szép világról, Mely mentes minden politikától, Gyurka, Csurka nem nyomasztja, Egymast- csoda -nem nyuvasztja Átok verje annak fejét, ki még ide is behozza a napi-poli-t! Rémszótárszerkesztő-szimpoziumról szóljon inkább az ének, s tereljük másfelé az igazi és ál meskeréket! Énekeljünk inkább webes versikéket NATO-himnuszt - nem Varsókákat. S jutalmul kapni éhes csókákat kik sasként tépik ki csókodat gyűlölöm a Versben a politikát!!! hát nem ismertek illemet, etikát? Coca Cola, Pepsi, Kodak. Versírótárs! Üres a kobak? A tárgyszerűség kedvéért mondom csak hogy bányászfejet védő műanyag sisak a kobak, te nyelvi vak! Addig jó míg nincs tele, mert egyébként tárnákban bóklász alatta- és azt kitöltve- a rosszul fizetett bányász... vagy méhész, kárász, erdélyi szász kész, pássz.