46. vers

A hivatalban ócskások akcióznak minden csütörtökön. S nyeglén nyalják a csinovnyikok fülét, orrát, manduláját. az élet fénye végtelen ,léted mégis féktelen s macskanadrágodban bennragadsz, a csillagok alatt s mert öreg vagy, ennek az életnek már nem üzensz hadat! megfáradt vagyok, mint egy koszos kalap mert jön már a temető, a mindent elfedő, én voltam a fejfedő.. es ott lenn var a sotet homaly, a Boldogsag, az orok Felejto s fejtetore allit mindent miben hittunk beszárad - pedig sokat rágtuk - gittünk mit eddig a szájunkban vittünk ellenben havas tarlókon futni, loholni mint csak róka tud Fejemen apróka paróka, s csak fut,fut,fut... s felmerül a szörnyű képzet: ki a rönkön ül, az Kopasz Mahmut gyermekkorom legkedveltebb török ifjúsági regényhőse. Nem volt különb néha őse! s mert én képzelem, én vagyok az őse De szeretem én Szirákot! Meg Mihót, Nudlit és a kézzel csomózott szákot! Márianosztra is szép,olyan szép, mint egy aljas, szadomazo kép. Az utcán belémköt egy új-idadai vakarék! kirôl Idahoban a szart levakarék. na. I'rjatok levelet (nôvéreteknek). vagy hagyjatok emléket (gyermeketeknek) öcséteknek, hugotoknak, nagymamátoknak Emlékezzetek őseitekre és nem hagyjátok elvezni az emlékeket ! Mai napon tűnődtem, lebukik-e a Nap valaha Közeli időben sötétség lészen S ott állunk majd mindannyian.