47. vers
| |
Prém, csavar, balkáni tündér, kijössz velem? Csavrunk-e a prémen tündér? Tunder, tudra, tunodes, mohaviz Kicsi mano, hol a tunder, ha itt nincs? Lábam színe, ám ha nem... zöld Keresem a mohakendôt. kisütöm a kerge krembôt a'mde mi az? haj! Lennék bár fogtömés, jaj! S te lehetnél a lyukas fog Vagy megtűrt lepedék zománcodon ghghgf Hangzik a kefe hiába Feketéllő kő a viruló fehérben Látni fogsz, míg fogorvoshoz nem mész! De kihuzza a szemfogad! Gyerunk, mutasd meg magad! Kibököm az agyarad! Hagyjad, hagyjad... edd meg a falat! kapb be es szivd le melyre az ősi fasz spermáját élvezd; ne foglakozz azzal aki elotted kérdez mert ami miénk örökké azzal együtt veszünk létezünk, alszunk eszünk. amig meg nem eladunk,vagy meg nem veszunk s ameddig engem elfogadsz,jo baratok is leszunk. - bár hideg hagymákkal tele a zsebünk - akkor majd éhezőkre gondolva eszünk, egy kevéske semmit ha fúj a szél vagy ha nem fúj |