5. vers








Engem a váróterem menekülésre ösztönöz.
Ez az érzés úgylátszik közös
Ha várótermet látok reszketek nyomban
És valami furcsát érzek a nadrágomban
De ha onnan azt elôvenném
Sanyarú sorsomat örökre feledném
Minek ez az obszcén duma
kellene neked egy kis kultura
mint ruha hull le, dôre dámák keblén
Mely nyomot hagyva ezzel piciny repank lelken
Holott már parlagfü sem sarjadzik a telkén
Téli szelek havat, s jeget csikorganak,
S nem történik semmi új a nap alatt.
megis itt vagyok es itt is maradok
+
Csak az idő szalad mint az expresszvonat
Gondjaim maradnak, én vele szaladok
A jövő neve hontalan kábulat
A pénzszagú "jótevők " hada rajtunk mulat
S sáskarajként laposka zsebünkben kutat.
De sabaj, kisegít bennünket hamis próféták hada
Sajna egyre ritkábban kapható új Lada
A régit meg rozsda marja, nem ragyog.
És érezni benne némi műbőrillatot
De az enyém,motorja értem dohog
S hiába ezer fémcsoda
Krumpliformájú , fullautomata
Az enyém,kereke mint a szél
Magányos utakon hangtalan beszél
Ablakában a huzat zenél