50. vers

Ágyam körül viharágyuk, vigyázzatok. Kemény télben dideregnek álmaitok De mire felebredsz tavasz lesz, ez nem titok. lassan -lassan a vérbe süllyedt sörnyitók pecsételik kergén sorsotok. és ha mégis tudsz olyat mit más nem tudott hát légy résen és tárd fel a titkod mert napra nap hogy keressük a szót és az éterben vész el mind amit értelmünk felfogott nem csak te érzed, ezzel én is igy vagyok hát keresd a szót és mondd amig mondhatod mert befog a pofánk és lerepül a zsebkés pont a fánkomba már megint én szivjam el azaz meg mondá szegény Lewinsky hát mondjunk rá áment és vegyünk nagy levegőt hogy hulljon a sok féreg, mi nyakamra nőtt de hol a vége fuss el végre, hogy lássam mit hordott ide a sok hüjje gép meg én, mert már nem emlékszem mit irtam ide tegnapelőtt az Én verssorom? igy tukrozom eszenciam-nemtelenul. es stilustalan fekvehanyok mikor leul s a padlo a hanyasba belefeketul mi itt ulunk a vilag faszan ha ennyire futja,jobb lenne befejezni talán Az előttem szólónak túl nyers a humora, nyilván nem került kezébe Kazinczy és Móra