55. vers

Engem a váróterem menekülésre ösztönöz. Ahol nagy üresség, kosz, s büdös A szar mászik a falon Ehhez képest egy szalon......... valamib hasonló hőlégballon vagy futkározó kisfiúk, mondjuk a teraszon vagy csak a hajnali napfény a háztetőn mely szélként fújja el a tegnap gondjait, midőn a Hold ellustulva ásít és megállítja az időt régi bolygó, a bricseszből rég kinőtt rég kijárta már a Világegyetemet Vén társát siratja a Föld, de könnye árja visszahull így, itt álunk megfürödve, összeázva, összefőve de tart mé a csipesz - ez csipetnyi izgalom, bár ernyedt kezem repülne hasztalan És - bár ez a sor nem rímelt, jól tudom - hogy fogva fejem még ma eltávozom jól tudja az anyám aki arra vár amerre tér nyílik ott... hol? Ah, s mért nem kap mind enni, aki kér? Zabálna annyit, mi csak belefér. így elkezdett mohón falatozni az evéstöl nem szabad elzárkózni e de mégsem szabad túl sokat enni Vagy mégis ? Mindkettő lehet élet-, vagy halálcél. Válassz ! Klassz ez a Válasz!