58. vers

Süteménnyel torlaszolták el a menekülés ösvényeit. -Olvasta a tancer, hogy mennyire pancser. Mert nem tud menekülni, s már jobban meghülyülni. Hiába menekült álmai elől, a rúzs alatt rohadó bőrkapu lassú nyílása mint feltáruló elhasznált öl. Megöli a lélek igaz magvát, s már csak ócska rongy leszel, s nem is érzde, hogy elveszel.... csak sÍrsz, s már nem tudod, hogy miért, s cak tőle függsz és közben megöl a magány... És félsz Most álmodozol, filózol, vagy élsz? Nyakon ragadod a pillanatot és eltűnik a kétség de megmarad az éhség szoríts magadhoz! vagdalthússal vagdalkoyy és nevess, oh nevess te szépség mit akar itt ez a népség? ez egy rémség oh szürkül a hótakaró vereb kukkant ki az odubol de fázik ő hat hogyne fazna, hiszen egyre rovidul a nadragja. rövidül is, nem is, mert a ruháját szabta a Maris... miért írtok csúnyákat? baszd szájba az anyádat... nem egészen erre gondoltam. hű, decsodás gondolat. Képzetem szomjaza primitiv mivoltodat... Primitiv nem voltam, nem oltom szomjadat.