63. vers

A pénzt lepengetem, a csajt elengedem. Csak tudnám, hogy ki játszik velem Küldenék neki szerelmes levelet Nem is egyet hetvenhetet De ha már így elhagyott És ismét egymagam vagyok Írok még egy végletet Hogy ne nyeljen el a gépezet... És attól félek, megfagyok, Bár mondják, hogy ez élvezet... De nekem mégis FÁJ! Hiába, emberből vagyok. Az élvezet fáj, mert ember vagyok Ám mégis kévés e báj Életem jajj szava fáj E jajjtól izzik a száj Csak várom, hogy rám találj... Csak benned szép a halál... Az a nagy fekete hodály S bár elfog a borzadály Azt kívánom, mennybe szállj. Nélküled most üres e táj, s a fejem is annyira fáj S belőled csak sugárzik a báj Érted reszket e száj De nincs remény Menni kell, mint annyi másnak A magány könnycseppjei verik ablakom Itt az ideje a búcsuzásnak De én nem akarom.