7. vers

Prém, csavar, balkáni tündér, kijössz velem? Nem tudom mi ez, de töröm a fejem Hiperbolák zenélnek éjjel énnekem S egy gömbsüvegben lötyög a félelem Vitorlás gombócok cirregnek szüntelen Ma este ismet nem leszek buntelen Ez jutott az eszembe Gőzkakasok fütyülnek nekem reggelente Munkadalt hamisan a furesztelepen Míg tyúkjaikra várnak epedve Kozben a mi pofankba nevetve De majd elmegy a kedve, Ha megjön a medve. S szemeink elkerekedve Várjuk lelkünk végzetét. S óhajunk száll fel, fel, még Istenünk látomása éltet, Által, a sok május elsején. Sör és virsliszagot érzek Mi bejárja a tavaszi rétet Az ünnep porlepte reggelén Midőn egy Jiri Menzel filmet nézek én S a vigyorok hatalma rég enyém Midőn vágyam egén szivárványt sző a sasmadár Téged kire kedvesed könnye száll Kerek egy csesze teat! Szivarvany pillerei kozt eszem Es felismerem Mc'country szendvicsem Befejeztem a vacsorat Johet ujbol az almodozas es a versiras