70. vers

Ágyam körül viharágyuk, vigyázzatok. csak pofázzatok, pofázzatok, pofázzatok, bár lelkesedésetek látom alábbhagyott de vigyázzatok meg ne fázzatok! szemünkmég néz de már nem sokat lát... a földet, az eget, az erdőtől a fát vagy fától az erdőt, hejj de késő vagyon, a magyar nyelvészetet ütjük itten agyon ütnénk de már késő. Vagy inkább korán van? Elmentem aludni, mert vár az ágyam. :-))))))))))))))))))) vigyázz a boszikkal, ha lehunyod szemed! e szavakból egyből kitaláltam nemed! pihentessük magunk, s holnap frissek leszünk valaki az éjjel befejezi versünk. Elolvassa majdan, s görcsösen felnevet. Ki rakott a gatyámba éjjel egeret?! a kis huncut megrágta a szárazkenyret! Megrágta, megrágta de a fél fogára sem volt elég, mit talált a gatyába' Lófasz, lófasz - szólt a grófnő s - hogy leplezze zavarát -, fordulásból tökön rúgta legkedvesebb agarát. Kíváncsian várom én a végét már e dalnak, a francba, a versírók - dél van - minden falnak. Miután az előző két versbe beleszóltam, fennmaradnak gondolatim néhány gügye sorban olvashatja józan, vagy ki elmerült a borban akkor is, ha fekszem kiterítve holtan.