72. vers

Lefagyott a villamos. ROHADT HIDEG TÉL VOLT EZ AZ EGY MÁR BIZTOS. TÁN A NAGYAPÁM ELMESÉLTE VOLNA HA KÉREM, HOGY MILYEN CUDAR HIDEG VOLT AZON A TÉLEN, TÁN ELMESÉLTE VOLNA.-NYUGODJÉK BÉKÉBEN- HA MEG NEM FAGYOTT VOLNA EGY JEGENYE TÖVÉBEN. AZ ÉJJELIEDÉNYÉT ÜRÍTETTE ÉPPEN, S HALLOTTA AMINT AZ KOCCAN A JÉGEN. TUDTA MÁR AKKOR,HAMAR ITT A VÉGE, S MINT A SZAR BUKOTT FAGYOTTAN A JEGENYE TÖVÉBE. És a könnyeimben fuldokolva szeretek élni remélni, hogy nincs mit remélni S vérben ázva hallgattam kélyes nyögésed,s hagytalak lihűlni percek alatt ,fényekben akartam élni de börtönömben kacajod elhagyott S lettem fagyott rabod az áramlopás közös gondunk Minden rohad széjjel, akármit is mondunk Hagymázas mosolyú, génkezelt pápa Villanykörtét szopogat, nem mozog a lába Melléktermék, legyintünk, nem a mi gondunk De ha eltávozik tőlünk rögtön pezsgőt bontunk Nem járja már át a buborék a testem,mekönnyebbülve a Wct büdösítem A méret változik,az anyag marad Dagad egyre a fenekem alatt Honnan ennyi salakanyag? Nem leszek hanyag, csurgatom a váramat tudni azt lenne jó a papír nemcsak versírásra való való