74. vers

A hivatalban ócskások akcióznak minden csütörtökön. Nem tudom mit keresek itt a Kodály köröndön! és csak nézek ,köröttem rohanó emberek a lábam elindul és én csak megyek még nem tudom ,hogy a leátazott életem Ez nem tudom mit jelent - Ég velem! bepörögve futok körbe-körbe végre Kikötve egy fényes villámkaró végre színes ötkarikát karcolok az égre. Mikor lesz már nálunk Olimpia végre? Kettőezer-kilencszázkilencvennégyre? Csak az a baj ezzel, hogy nem osztható négyre! Fel a fejjel, noncs gond, megrendezzük télre! A sok marhaságot mind egymásra téve, a hülyeség addigra az egekig érne, még a Himalája is bőven beleférne! Ámul ország világ -- így szólt Lék Cili -- csak kismiska volt az a Salt Lake City! Pedig nem Kiss Miska volt az a hím aki feküdt alája - Ciki? Biztos, mert nem volt az arája! Vili? Ne írj hosszú sort, A vers így nem szapora. Rövid sor is verhet port, Nem kell a hadova. Úgy lüktet a vers E vággyal telt tusa, Ha mélyünkből zeng, Mint létünk ritmusa. Szomjunkat oltani sosem elég, De be kell fejezni: ez itt a VÉG.