77. vers

Ide azt a gázkést, úgy éljek, ide azt a csőmacit! Fel-fel a harcra,istenemre megteszem,megölöm a macit A halál lassu szele felé fog sziszegni És azt az éjszakát sose fogja feledni! Könyörgését élvezni fogom,mint medve a mézet És az örörm fogja el arcát miközben közelít felé a végzet nincs is ennél csodásabb képzet lesi majd a kívánságom, ó,én hülye drágaságom! Csak múljon a sárgaságom! S,hogy életem,halálom kezedbe ajánlom mert ennek értelmét már nem látom. De nehezen viselem már a létet, Hogy így eltapostál minden szépet S nem bírta senki se nélküle immár hogy nem főzött mást csak répa pépet és és utálta az összes konyhagépet ezért manuál művelést végzett főzött sütött minden féle szépet a nagy társoságank szépen meg is terített ebéd közben folyt a sör lecsúszott vagy öt kör vidám volt a hangulat este lett is nagy szaporulat vidám este nagy társoság szerelem, élvezet és a valóság a központban csak a szeksz áll semmi kétség érdek ész szépség kihasználtság általános levertség