78. vers

Ágyam körül viharágyuk, vigyázzatok. visszaverik, bármikor jön, támadás tok vigyázzatok, vigyázzatok, vigyázzatok lepedőim csapkodnak vágyatok szelében értékeink eltűnnek mocsok tengerében. s mi is csak süllyedünk,sülyedünk a mélyben ó de bárcsak szállhatnék a széllel együtt libbennék sok őszi falevéllel ahogy katonák csatamezőn eltűnnék a télben ó előző sor bár mállhatnál e méllel együtt emésztelek őszibaracklével de persze attól még eltűnhetsz mint csatamező a télben vajon hol lehetsz most szavad sosem unnám mért is hagytalak el lilliom Múzsannám vagy az is lehet, hogy ő is eltűnt, mint a csatamezőn télen az uzsonnám jégsíma zord mezőn egyre csak kutatlak utat a vad szelek hozzád nem mutatnak szerintem úgy eltűnt mint téli csatamezőn a sípálya kezelő ratrak páratelt dzsungelben nem lelem a nyomod tavasznak varázsát nekem már nem hozod dzungel télen? ez egy kicsit sok, kilöktem mindened nem nyelem a lomod nyíló ajtó mögött mindig téged látlak belépni szobámba már csak téged várlak de eltűnt az is mint őszi katona a csatában ahol azelőtt birkák legeltak vén szívembe tavaszt csak mosolyod hozhat lelkem bugyraiban csak szemed motozhat na most ilyen spontán eltűnéseket a felfokozot harctéri idegesség is okozhat csilingelő hangod néha fülem hallja üres kezem kezed elmélázva tartja találkozunk-e még ó édes Múzsanna