79. vers








Az utolsó hullámokat kergetik a tengerimacskák.
És cincogva mondják az egerek hát hol jártál?
Mint égi verssorok hát ugy ugranak a vízbe a cicák
Mit gondolnak az egerek? Hülyék ezek a macskák?
Vagy csak az ijedtségtől ily csacskák?
Most látom csak, hiszen nem is macskák: harcsák!
Fejvesztve üvöltenek, ahelyett, hogy egymást hagynák.
Az élet vakvágány.
Kopottas magány.
Ahol a fény már halvány,
S a halálon túl se talány.
...ott legyen valaki vagány!
Hol fájó öröm a magány.
S hol nem szól senki: talán...
eljön egy új nap hajnalán
a regen vart boldogsag
mely engedi szallni madarat
kapjatok be
szopjatok le
fvs
wgwgw
rwgwrtgf
a kívánság aranyló, sűrű méze árasztja el belsőm
tán most kéne levetni a felsőm...
s meggyőzni a szomszédot, legyen ő az első.
Majd kérni Őt, hogy karoljon át
Ne takarja, mutassa meg varázslatos mosolyát
S ha még benne is repked, a lélek nevű darázs
Tudni fogja mit is jelent, ez a csodálatos varázs.
Gyere velem te csodás varázs, ne repülj el, mint közönséges darázs.