8. vers

Süteménnyel torlaszolták el a menekülés ösvényeit. Johet ujbol az almodozas es a versiras Csak a meggymagot kell kikopni Mikozben a sors a szuksegszeruseg achilles-inan hegedul S ebben nem marad egyedül: A múlt mellete kacarász, A jövő a hátterben fuvoláz. Nem segít már se ASS, se PYRIN, Jövel gigászi szellem, ó nag Lenin! A költő csak hebeg, ha aurád sejti, S a "nagy"-ból az ypszilont kiejti! A világ elképed zsenin, Bár ez nagyon zsenánt. A Duna felől kürtjelt fú a szél, Indul az élet a város szélein És a villamos zümmögve zenél Megfújta a kalauz a reggelim De le kell szállnom a Keletinél nem tudom innét! folytatni Hja, ne fogjon senki könnyelműn a húrok pengetésihez. Mit nekem DOS, UNIX! Itt van a QNX! Az iskolába menvén, a járda peremén A vállamra tisztelt a csalfa, vak remény. Remény, mint mondom, hisz nem volt kemény Jól jöt volna egy éjjeli edény Mindegy, hogy melyik, Hisz oly szép mindegyik Hogy csinálták, nem is tudom De ez már az én bajom.