80. vers

Mikorra este lett, mikorra kert, azóta omlás. A járda felrepedt, kidőlt a nyár, a sorsa bomlás. És titeket milyen régóta rejtenek s én kereslek, Nagy titok ez, mégis kimondom: szeretlek, hogy szeretlek... És a fájdalom mely gyötri testemet és lelkemet Legyek egyedül, egyedül velem, engedjetek engemet. Hová meneküljek, hol rejtőzhetnék el - Veled?! Olyan nagy,félelmetes ez a csúf világ, nincsen senki,pedig mindenki van, miért érzem ilyen rohadtul magam? miért nem tudom,mégis mi bajom? Nem vagyok más, mint egy nagy majom. belenézek a tükörbe s előjön a bajom Képzelt beteg... talán mégsem vagyok egészen majom? vagy a tükör kever? a macskám holtan hever a halál előttem terem vagy csak a képzeletem játszik morbidul velem Bár lüktet, bár éget Holnap jó lesz, holnap élek Sírban lesz még pihenésem előtte kúrok egyet :-))))))) erbhr n o-épáolépá ő a számban él megmondja mit kell tegyek fáradt vagyok ma hogy gyűlöljek