A munkanélküliség és a hajléktalanok rejtett problémája, melyet a megelőző szocialista rendszer elkendőzött Magyarországon, az 1989-es gazdasági változásokat követően roppant hamar vált nyilvánvalóvá. A piacgazdaság logikájával és törvényeivel való szembesülés számos állami tulajdonban lévő iparág és vállalat privatizációjához, illetve összeomlásához vezetett. A munkaerő ezt követő csökkentése és feleslegessé válása, mely inflációval és a szociális védőháló hiányával párosult, hozta létre Magyarországon a hajléktalanok új és most már jól látható problémáját. A kormány jelenleg anyagilag is támogat számos olyan független szervezetet, amelyek élelmiszert osztanak szét és szállást nyújtanak a hajléktalanoknak. Mindazonáltal a helyi önkormányzatok bürokráciája és vitáik arról, hogy vajon melyikőjük hatáskörébe tartozik ezen, gyakorlatilag városi nomádként élő emberek támogatása, kerékkötője a szociális háló hatékony müködésének. Számos hajléktalan próbált meg kicsinyke profithoz jutni úgy, hogy a budapesti polgárok feleslegessé vált hulladékaiból bizonyos darabokat újrafelhasználnak (recycling) annak a vállalkozásnak a szellemében, amely azt a rendszert irányítja, amely őket kitaszította munkahelyeikről és lakásukból. Ezek az eklektikus tárgyegyüttesek, melyekben a szuper ragasztótól kezdve a törött ébresztő óráig minden megtalálható, olyan bolhapiacokon jelennek meg, mint amilyen a Batthyány téren is létezett egészen a tavaly májusi bezárásáig. Ezek a belvárosban hivatalosan illegálisnak számító piacok az emberek körében általában nagyon népszerüek voltak és a helyi önkormányzatok hivatalnokai átmeneti megoldásként tolerálták öket. Májusban az I. kerületi polgármester kötelezte a hajléktalanok félig állandó csapatát, hogy a Batthyány térről áttegyék piacukat a közeli Bem rakpartra, közvetlenül a Parlamenttel szemben. A javasolt új helyszín nemcsak a piacot, hanem az egész problémát is ügyesen áttette volna az I. kerületi önkormányzat hatásköréből a fővárosi önkorányzat hatáskörébe tartozó földterületre. Mivel a galériákon kívüli müvészeti akciók nagyon érdekelnek, készítettem az objekt1v információ álruhájába bújtatott néhány általános szimbólumból álló jelzést, mely talán felbátorítja az embereket arra, hogy újragondolják az őket körülvevő mindennapi valóságot. A metróállomás üvegfalán lévő jel olyan hivatalos jelzéseket utánoz, amelyek hivatalos elismerésre utalnak, és ez a jel kétértelmüen a parlament felé mutat, jelezve a helyszín és a felelősség eltolódását. Talán a problémával szemben tanúsított kezdeti megértés és szimpátia eltünőben van és Magyarország is kezdi megtapasztalni a hajléktalanokkal való hivatalos bánásmód mibenlétét, amely egyre jobban hasonlít a Nyugaton tapasztalhatókhoz, ahol a hajléktalanok problámája régebbi keletü és ahol a parkokból eltávolították a padokat és törvényeket vezettek be a vándorok (?) közterületről való kiüzéséről. Azzal, hogy a társadalmat megszabadítjuk a lelkiismeretfurdalástól, amely a kapitalizmus jótéteményeinek szükségszerüen létező legalsó végének látványától keletkezhetne csak azt érjük el, hogy észlelésünk és a valóság között szakadék keletkezik, valamint az elfojtás és a tagadás egészségtelen állapotába kerülünk.

Dominic Hislop, 1996.