Ismeretterjesztő akció - Egyetemi Színpad -
1973. április 8.
ernesto che guevara, a kubai nemzeti bank elnöke, jean marcilly
francia újságírónak adott nyilatkozatában
azt mondja:
"igenis, mindig igazságtalanság, amikor egy
nagyon intelligens ember ugyanannyit keres, mint egy szellemileg
satnya ember. valójában a nagyon intelligens embernek
kevesebbet kellene kapnia, mivel őt a természet vagy
az isten, mindegy, minek nevezzük, már születésekor
az alkotó szellem eme örök tőkéjével
áldotta meg, vagyis megfizethetetlen kinccsel, míg
mások, a visszaszorítottak már hátrányban
voltak, mihelyt a világra jöttek." ernesto che
guevara a nagyképességű embert, a kisképességű
embert és a pénzt, e három elemet szokatlan,
új szerkezetbe állította.
milyen szerkezet volt eddig ismert?
az első: amikor a nagyképességű többet
kap, mint a kisképességű.
a második: amikor az előző abszurditását
belátják, és úgy szervezik meg az
életet, hogy mindenki, tehát a nagy- és kisképességű
egyaránt ugyanannyit kap.
ernesto che guevara ajánlata túllép ezeken
a formákon és egy újat kínál.
nyilván nem egyszerűen arról van szó,
hogy látván ezt a három alapelemet, önkényesen
felforgatta azok megszokott rendjét, hanem egy belső
tartalom, egy eredeti idea szerint újraalkotta azt. ahhoz,
hogy valóban új szerkezetűvé tegyük
az ismert szerkezeteket, meg kell látnunk az alapvető,
valódi érdekünket. amint tudatosul valódi
érdekünk, szinte spontán megformálja
a követelést, amiben létrejöhet, azt a
bizonyos új szerkezetet. ernesto che guevara az említett
javaslatát csak abban a viszonylatrendszerben adta meg,
ami egyelőre még számolni kénytelen
a pénzzel. ezt azért fontos megjegyezni, hogy ne
tételezzük fel azt, hogy az az új szerkezet,
amit ajánl, már nem cserélhető fel
egy még radikálisabban újjal. ernesto che
guevara, a kubai nemzeti bank elnöke gyűlölte
a pénzt, és ha a valóság egyéb
elemeinek szerkezete megengedte volna neki, kivonta volna a forgalomból.
ez nyilván az ember-pénz viszony leghatásosabb
megváltoztatása.
mindezt azért mondom el, mert köszönetet kell
mondanom annak a jelenlévő szerkezetváltoztató
erőnek, ami ernesto che guevara említett remek projektjét
a magáévá tette, és a mi körülményeinkhez
alkalmazta, s így lehetőséget adott nekem
egy olyan kultúrpolitikai szerkezetben az új csoportosításról
beszélni, amely kultúrpolitikai szerkezet eddig
csupán a nagytehetségűeknek vagy a nagy tehetség
ígéretét felmutatóknak adott fórumot.
mert alkalmam nyílik most átélni ezt az új
szerkezetet, tehát azt, hogy ismeretterjesztő előadást
tarthatok népes publikum előtt, úgy vélem,
kötelességem, hálám leróva, épp
a változás e jellegéről beszélni.
tehát ismeretterjesztő előadásom témája
a valóság elemeinek új csoportosítása.
az ernesto che guevara-i idézetben szereplő elemek
szerkezete, nyelvi szerkezete nem változott az előző
állapotokhoz képest. megcserélődtek
az elemek és egy új valóságviszony
keletkezett, az adott nyelvi formán belüli változás
kihatásaképpen. tehát úgy látszik,
a nyelv az élet sémája. sémája,
azaz koporsója, amit a tett, a formáló tett
megnyit és áthat. válasszunk ki egy példamondatot.
köti kötéllel a tehenet. ennek a példamondatnak
az elemei, szerkezete, jelentése ugyanolyan végtelen
egyszerűséggel és természetességgel
illeszkedik az életünkbe, mint az a mondat, hogy "nagyképességű
ember, tehát remekül keres". az új csoportosítás
ötletéből kiindulva felcseréléssel,
behelyettesítéssel magán a nyelvi szerkezeten
nem változtatunk, de amint a valóság egyéb
elemeivel hozzuk kapcsolatba, azaz tetté formáljuk,
kiderül, hogy nem csupán a nyelvi forma belső
viszonyairól van szó, hanem az új módon
csoportosított szerkezet a környezetében zavart
kelt, azzal konfrontálódik és változásra
ingerli. idegen elemként jelenve meg környezetében
olyan módon hat, mint abban a képzeletbeli rendőrségi
jegyzőkönyvben, amiben a főnevek helyére
minden esetben ez a mondat kerül: köti kötéllel
a tehenet. kétségtelenül új szempontokat
fog nyújtani az életünkhöz, s így
bátran állíthatjuk, hogy a régi szerkezet
új szerkezet, új életfázis létrejöttét
idézte elő.
ha beláttuk azt, hogy szabadok vagyunk, és az élet
elemeit képesek vagyunk átrendezni, újracsoportosítani,
akkor nyomban belátjuk azt is, hogy tulajdonképpen
nem is tehetünk mást, ha élünk, azaz az
adott, meglévő sémát, koporsót
szüntelenül át kell törnünk.
ha beláttuk azt, hogy szabadok vagyunk, és az élet
elemeit képesek vagyunk érdekeink tartalma szerint
átrendezni, újracsoportosítani, akkor éppen
szabadságunk demonstrálására kell
használnunk szabadságunkat.
köti kötéllel a tehenet!
példák a nyelvi forma újracsoportosítására:
köti kötéllel a kötelet. feji kötéllel
a tehenet. legeleteti tejjel a tehenet. legelteti mustárgázzal
a cipőt. mossa síléccel a hátát.
szagolja gázálarccal a pénzt. énekli
cukorral a himnuszt. olvassa derűvel a feljelentést.
üti bottal a nadrágot. köti dróttal a
koszorút. felejt borral bánatot. rombol doronggal
ágyut. simogat parázzsal gyógynövényt.
félreért jószándékkal alkotmányt.
üldöz hajóval madarat. és így tovább.
az eredeti példamondat szerkezetének megtartásával
az új csoportosítás esetei részben
megvalósítható, leélhető életfázisok,
részben képtelenségek.
ha elszántuk magunkat arra, hogy szabadságunknak,
az életünket a változásnak, a homo ludens
programjának a leélésére szenteljük,
akkor egy ilyen szerkezetből kiindulva a lehetőségek
megvizsgálásával olyan instrukciókat
szerkeszthetünk önmagunknak, amelyek a környező
élet korlátaival, a sémával, a koporsóval
összeütközésbe kerülnek, azt áthatják,
és lehetőséget adnak számunkra egy
tágabb élet kereteiben folytatni az életünket.
a következő művelet a köti kötéllel
a tehenet példamondat új csoportosításából
származik, egy olyan verzióban, amely önmagán
belül és önmagán túl is, tehát
a környezetében új viszonyt idéz elő,
mégha nagyon korlátozott is az a tér és
idő, amelyben lezajlik.
éljen az új csoportosítás! éljen
a kultúrpolitikai szerkezet, amelyben a kisképességűek
éppoly szabadon tervezhetik meg az életüket,
mint a nagyképességűek! éljen a kultúrpolitikai
szerkezet, amely módot ad az új csoportosítás
bemutatásának! éljen a kisképességűek
fóruma! éljen az új csoportosítás!
| |
A szín előterében egy kottaállvány van, amin egy galamb ül.
A szín hosszanti tengelyében egy kötél húzódik végig a padlón.
Előadó bejön és a kottaállványra helyezett szöveget felolvassa.
Előadó kiviszi a kottaállványt a galambbal.
A kötél felemelkedik, egyik végén,
a szín jobboldali belépőjén megjelenik egy ugató farkaskutya,
amit a gazdája tartott eddig fogva,
s a szín baloldali belépőjén
a kötél másik végére erősített asztalt behúzza,
mert a jobboldali belépő mögött a kötél egy csigán van átvetve.
Az asztal egy fehér terítővel van letakarva,
ami a közepe táján kidudorodik.
Az asztal lábához egy macska van kötve.
A kutya, közeledvén az asztalhoz, illetve a macskához,
magafelé húzza azokat. Amikor a kutya és az asztal a macskával a szín közepére ér,
Előadó bejön a színre és feltépi a terítőt ott, ahol az kidudorodik.
Az asztalon ott áll a galamb.
|