Kutatók	Előző  Következő
Neumann János (1903-1957)
1903.december 28-án született Budapesten, jómódú családból. Apja Neumann Miksa bankár, anyja Kann Margit. Két öccse született: Mihály (1907), chicagói orvos és Miklós (1911), philadelphiai jogász. 1909 és 1913 között járt elemi iskolába. 1913-tól a fasori fôgimnáziumban tanult tovább. Ez volt abban az idôben Magyarország legjobb középiskolája. Jó képzést kapott történelembôl, jogtudományból és közgazdaságtanból. Az 1917/18-as tanévben elnyerte az V. osztály legjobb matematikusa címet, 1920-ban pedig az ország legjobb matematikus-diákja kitûntetést. Mire leérettségizett, már matematikusnak számított. Matematikai tehetségét Ritz László fedezte fel. Egyetemi évei alatt Kürschák József, Fekete Mihály és Szegô Gábor segítették a matematika további megismerésében. Fiatal korától érdeklôdött a repülés és a technika más újdonságai iránt. Már ekkor gondolkodott kettes alapú elektromos számológép építésén. Mivel a matematika és a technika is érdekelte párhuzamosan két egyetemet végzett. 1921. szeptember 14-én beiratkozott a budapesti tudományegyetem bölcsészkarára. Fô tárgya a matematika volt, melléktárgyai a fizika és a kémia. Ezenkívül a Pázmány Péter Tudományegyetemhez kötötte formális kapcsolat. Doktori disszertációjának címe: Az általános halmazelmélet axiomatikus felépítése. 1926. március 13-án fogadták doktorrá. Szintén 1921-ben kezdte tanulmányait a berlini egyetemen. 1924-ben a zürichi Eidgenössische Technische Hochschule-n folytatta tanulmányait. 1926 októberében szerezte meg vegyészmérnöki diplomáját. Ezután Göttingembe, a német matematika fellegvárába ment, ahol David Hilberttel dolgozott együtt. Itt tartotta meg elsô elôadását 1926. december 7-én a társasjátékok elméletérôl. 1927 áprilisában kért tanítási engedélyt a Friedrich Wilhelm Egyetemen, és December 13-án elfoglalhatta helyét az egyetem tanárai között. 1929-ben a Princeton University hívta vendégprofesszornak. îgy történt, hogy 1930 és 1933 között fél évenként Amerikában, fél évenként Európában tanított. Végül, mikor Németországban gyôzött a fasizmus, letelepedett az Egyesült Államokban, ahol az Institute for Advanced Study tagja lett. 1937-ben kapta meg az amerikai állampolgárságot. Látva a közelgô világháborút, bekapcsolódott a nácizmus elleni katonai elôkészületekbe. Részt vett az atomenergia felszabadításában és háborús célú felhasználásában, majd a békés energiatermelés szolgálatába állításának irányításában is. 1945-tôl 1957-ig a princetoni Elektronikus Számítógép projekt igazgatója. Ekkor már az emberi agy, valamint az idegrendszer mûködését utánzó gépek kötötték le figyelmét. 1944-ben a pennsylvaniai egyetemen meghatározó módon járult hozzá az elsô teljesen elektronikus, digitális számítógép, az ENIAC (Electronic Integrator And Computer) megépitéséhez. Az ENIAC 1945-ben készült el teljesen. 1945 júlisában írta meg azt a mûvét, amelyben a "Neumann-elvek"-ként ismert megállapitásait, valamint a számitastechnika, és a számítógépek általa elképzelt fejlôdésérôl olvashatott a világ. (A mû címe : "First Draft of a Report on the Edvac"). A Neumann-elvek: - Teljesen elektronikus számítógép - Kettes számrendszer alkalmazása - Aritmetikai egység alkalmazása (univerzális Turing-gép) - Központi vezérlôegység alkalmazása - Belsô program- és adattárolás 1945-ben a cambridge-i egyetemen (Anglia) elkészült az elsô elektronikus, tárolt programú számitógép, az EDSAC (Electronic Delay Storage Automatic Computer), mely már a "Neumann-elvek" alapján mûködött. A számítógép mûködéséhez a biológiát hívta segítségül: az emberi agy feladat megoldásainak mintájára megalkotta az algoritmust, s az agyat vette alapul a számítógépben való számítások elvégzésének megvalósításához. Érdemeinek elismeréseképpen az Amerikai Egyesült Államok elnöke kinevezte az USA Atomenergetikai Bizottságának elnökévé. Érdeklôdésének kialakulásában fontos szerepet játszott Ortvay Rudolf, magyar tudós, akivel sokat levelezett... Neumann mondta: "a tudomány a jövôben inkább a szabályozás és vezérlés, programozás, adatfeldolgozás, kommunikáció, szervezés és rendszerek problémáival törôdik majd". Felismerte: egy rendszer biztonságát illetve hatékonyságát nem annyira az határozza meg, hogy milyen elemekbôl épül föl, hanem hogy hogyan van rendszerré szervezve, az elemek között milyen minôségû és mennyiségû információ megy át. Neumann János jól látta a fejlôdés további irányát, de életmûvét már nem fejezhette be. Hátralevô éveiben súlyos rákbetegségben szenvedett, amelyet az atombomba elôállításakor szerzett sugárfertôzés okozott. Utolsó mûvét 1956-ban írta meg, mely szintén a számítógépekkel foglalkozott. 1957. február 8-án halt meg Washingtonban, Amerikában.