Bea élményei

A hajóban lévő kaotikus állapotokhoz még csak annyit, hogy igaz, hogy földön feküdtem, megunva az állandó leesést, na meg túlélve a hajnali hányásomat is. Viszont a tavalyi vitorlázáshoz képest igazán új élményekkel gazdagodtam, miszerint, milyen érzés, ha az ember a hajó oldalán járkál a polcok között-ugye normális esetben az ember oda pakolni szokott- , ha rátapadsz a WC falára és sehogyan sem sikerül sem lejönni róla, sem a megfelelő testrészedet, és nyílásodat-mivel egyszerre mindkettőt nem lehet- ráerőszakoskodni a klotyóra- , milyen folyamatosan azon kínlódni, hogy egyenesen járkálj, pedig nem ittad hulla részegre magad-sajnos, jobb lett volna, és ez már állítólag több millió évvel ezelőtt sikerült egyszer már az emberiségnek, és jéééé most nekem mégsem megy. Na és milyen, ha az ember mindezt a hajóban megunva liftező gyomorral felpréseli magát a lépcsőn, boldogan vesz egy nagy slukk levegőt és a következő pillanatban bőrig ázva a sós tengervíztől reménytelen döntést próbál meghozni magában -előkaparva szellemi kapacitásának utolsó szikráit-, miszerint, most vagy kinn maradok és folyamatosan szarrá ázom, és megfagyok, viszont kapok levegőt és nagyobb valószínűséggel nem hányok mint benn, avagy visszaereszkedem ebbe a felfordult világba, ahol ugyan nem kapok másodpercenként tengervízfröccsöt, viszont garantáltan a "piros vödör" társaságában fogom tölteni az éjszaka hátralevő részét, mindezért még küzdeni is kell, aszerint, hogy én hová esem, meg hogy a vödör hová gurul.