Szlo­vén út­i­ka­la­uz

Sa­ját bal­fá­cán­ság­om kö­vet­kez­té­ben i­gen mély­re­ható is­mer­et­ek­et sze­rez­tem a Szlo­vé­ni­á­ba ut­az­ás le­het­ő­ség­e­i­ről, rejt­el­me­i­ről. Bal­fá­cán­ság­om annyi­ból állt, hogy el­fe­lejt­ët­tem, hogy le­járt az út­le­vel­em, és ind­ul­ás e­lőtt 6 mun­ka­nap­pal ad­tam be a gyors­ít­ott kér­el­met. A be­ad­ás sor­án el­kö­vet­tem ket­tes számú bal­fá­cán­ság­om­at: nem kér­tem meg a csajt, hogy az út­le­vel­et ne pos­táz­zák, ha­nem sze­mély­es­en ve­hes­sem át. Így a hely­zet i­gen ki­él­ez­ett volt, a BM 5 mun­ka­nap­ot kér az út­le­vél ki­áll­ít­ás­á­ra, és a pos­ta is leg­a­lább ëggy­et a kéz­be­sít­és­re.

Míg az út­le­vél­re vár­tam, va­la­mi­lyen mód­on ne­ki­áll­tunk az ut­am­at szer­vez­ni. Több függ­et­len for­rás­ból is azt hall­ot­tam, hogy Szlo­vé­ni­á­ba nem kell út­le­vél, ne­ki­áll­tam hát fel­der­ít­e­ni a le­het­ő­ség­ek­et. Azért meg­pró­bál­tam hiv­at­al­os in­fót is sze­rez­ni, a ha­tár­őr­ség gépi in­for­má­ci­ós rend­szere nem tud­ott i­lyes­mi­ről, a Kül­ügy­mi­nisz­té­ri­um­ban azt mond­ták, hogy i­gaz, de Szlo­vé­nia a vi­lág ëggy­et­len i­lyen or­szága, kö­vet­kez­és­képp nem me­het­ek se Auszt­ri­án, se Hor­vát­or­szág­on át. Köz­vet­len rep­ül­ő­jár­at nem volt, csak Bécs­en át, és Fe­ri­hegy­en azt mond­ták, hogy ők u­gyan fel nem en­ged­nek út­le­vél nél­kül sem­mi­lyen gép­re. Vasúti sín ëggy­ál­ta­lán nem ke­reszt­ezi a ma­gyar-szlo­vén ha­tárt. Ér­dek­lőd­tem hát a Vo­lán­nál, azt mond­ták, hogy ëggy­ál­ta­lán nincs busz Szlo­vé­ni­á­ba. No­de e­set­leg va­la­mi nagy­on lo­ká­lis busz, a ha­tár e­lőtti u­tol­só va­sút­áll­o­más­ok kö­zött. O­lyan sincs.

Fel­vet­őd­ött, hogy te­gyem meg ezt a vo­nat­ok köz­ti sza­kaszt gya­log. Bár a ma­gyar ol­dal­on 2 km-re a ha­tár­tól már van vo­nat (Bu­da­pest­től két négy­perc­es át­száll­ás­sal 5 1/4 ó­ra a­latt), az el­ső szlo­vén vo­nat 6 km, és az is ëggy­ből át­megy Hor­vát­or­szág­ba. Benn­ma­radó vo­nat vagy 30 km-re van. Va­la­ki a­ján­lot­ta, hogy men­jek bi­cik­li­vel, amit majd ott­hagy­ok Mu­ra­szom­bat­on, és ha­za­fe­le föl­vesz­em. Más­va­la­ki azt a­jánl­ot­ta, hogy ha i­lyen messze van a vo­nat, csak van va­la­mi au­tó­busz, a­mi (majd­nem) a ha­tár­tól el­visz a vo­nat­ig, és a ha­tár­áll­o­más­on biz­tos­an tud­nak ró­la. Fel­hív­tam hát Ré­dics­et, azt mod­ták, hogy van busz, ami át is jön Ma­gyar­or­szág­ra, a me­net­rend­jét nem tud­ják, kér­dez­zem meg a len­ti busz­pá­lya­ud­vart. Fel­hív­tam ők­et, a jól­is­mert Vo­lán­os vá­lasszal fog­ad­tak, hogy nincs busz Szlo­vé­ni­á­ba. De a ha­tár­on azt mond­ták, hogy van, ők leg­a­lább­is rend­szer­es­en lát­nak. Ja, van, de az szlo­vén busz. És tud­ják, hogy AZ mi­kor jár? Hát per­sze, nap­on­ta, dél­e­lőtt jön, dél­u­tán 4-kor in­dul vissza, és Ma­ri­bor­ig megy. U­tó­zön­ge: Ljubl­ja­ná­ban az is ki­der­ült, hogy van köz­vet­len szlo­vén busz Ljubl­ja­na és Bu­da­pest kö­zött (per­sze va­ló­szín­ű­leg Auszt­ri­án át), bár a me­net­rend­jét nem néz­tem meg.

Köz­ben ëggy­szer be­men­tem az út­le­vel­es­ek­hez, meg­kér­ni ők­et, hogy ne pos­táz­zák, de me­rev­en el­ut­as­ít­ot­tak. Rend­szer­es­en pró­bál­tam te­le­fon­ál­ni, de min­dig fog­lalt volt. Csü­tör­tök­ön (ez az 5. mun­ka­nap volt) zár­ás e­lőtt vég­re el­ér­tem ők­et, és meg­tud­tam, hogy már föl­ad­ták (már­mint pos­tá­ra, hű, de mó­kás). Pén­tek­en pró­bál­tuk a pos­tán kö­vet­ni a moz­gás­át, de min­den­ütt (már a­hol szó­ba áll­tak vel­ünk) azt mond­ták, hogy hoz­zá­juk bi­zony nem jut­ott el. Az­tán dél­u­tán 1/4 4-kor még­is­csak ki­hoz­ták. Ez­u­tán es­te szép ké­nyel­mes­en vet­tem mag­am­nak vo­nat­jegy­et (Drá­va IC, Hor­vát­or­szág­on át), és szom­bat reg­gel fél hét­kor el­in­dul­tam.

A tény­leg­es vo­nat­út ëggy­et­len ta­pasz­tal­ata: a hor­vát ha­tár­őr­ök sok­kal bun­kóbb­ak, mint a­kár a ma­gyar­ok, a­kár a szlo­vén­ek.

Több­en e­lő­re fi­gyel­mez­tet­tek, hogy mi­lyen szép vá­ros is Ljubl­ja­na, és­a­többi. Fel­sróf­olt vár­a­koz­ás­a­im­hoz ké­pest csal­ód­tam Ljubl­ja­ná­ban is, meg a pos­toj­nai csepp­kő­bar­lang­ban is. Ljubl­ja­ná­ról ki­der­ült, hogy kb. száz­é­ves­nek te­kint­hető, mi­vel­hogy 1895-ben egy föld­reng­és rom­ba­dönt­öt­te az e­gész­et, így ép­ít­ész­et­i­leg nem egy nagy lát­vány­os­ság. Egy­éb­ként szim­pa­ti­kus, ki­csi, csend­es, hang­u­lat­os fo­lyó­part­tal, stb. Az ott­ani nép­ek a jel­ek sze­rint e­lég jól él­nek.

A kon­fe­ren­cia maga, a­mi­re ment­em, szak­ma­i­lag nem volt kü­lön­ös­ebb­en si­ker­es (már­mint a szám­om­ra), mert né­mi­leg más tud­o­mány­ter­ül­et tud­or­ai gyűl­tek össze, és a­mi szám­om­ra ér­dek­es, az (az­on a szint­en, a­hogy ők­et ér­dek­li) meg­old­ott pro­blé­ma (leg­a­lább­is szám­uk­ra). Szó­val ők o­lyas­mi­ről be­szél­tek, a­mik en­gem kí­vül­áll­ó­ként ér­dek­el­tek (ha ëggy­ál­ta­lán), én meg o­lyas­mi­ről, a­mi ők­et ëggy­ál­ta­lán nem ér­dek­el­te.

vrt = kert (és nem krt, mint egy­es­ek áll­ít­ják)
vrh = hegy, csúcs
trg = tér (e­red­et­i­leg pi­ac, vá­ros­köz­pont)
src = szív

Ez ír­va szebb, mint mond­va, u­gyan­is a szlo­vén ír­ás, bár e­lég­gé fo­ne­ti­kus, a [az IPA rend­szer­ben ford­ít­ott e be­tű­vel jel­ölt] svá hang­ot se­hogy se jel­öl­ik. Az ef­fé­le sza­vak­ban az r hang e­lőtt van svá. Egy­éb­ként u­gyan­ez vo­nat­koz­ik a cseh (és vél­het­ő­leg a többi ef­fé­le szláv) nyelv­re is, így pél­dá­ul a klasszi­kus

strc prst skrz krk

va­la­hogy úgy hang­zik, hogy

sztörcs pörszt szkörz körk,

és a szó­hang­súly nyu­god­tan es­het svá­ra (több szó­tag­os sza­vak­ban is - a hír­es zmrz­li­na szót em­lít­e­ném pél­da­képp).