Az egész világ ujul.
Új örömök intenek.
Ahogy feltámad az Úr,
föltámadnak mindenek.
Érzik Alkotójukat,
mily erős, és Urukat
szolgálják az elemek.

A tüz lobog és röpül.
A levegő szétterül.
A viz árad s völgybe gyül.
A föld biztonságban ül.
Ami könnyü, föltolul,
És a mélybe hull a suly.
Minden, minden megujul.

Már az ég nem oly borús,
A tenger nem oly háborús,
a szél sem oly vad, oly bús.
Földi lejtőnk kivirult.
Újrazöldel a kopár,
Újra meleg a sugár,
Mivel a tavasz kigyult.

Enged a Halál fagya;
e világnak hadnagya
biodalmát föladja,
mely bennünket hóditott.
Míg azt, ami nem övé,
vágyott hogy megőrzené,
sajátjából kikopott

Élet a Halált veri,
s már az ember megleli,
mit úgy fájt elveszíteni:
az Édennek kéjeit.
Kardját leeresztve im
utat ád a Kerubim,
s az út könnyű és szelid.

Kriztus újra eget nyit
és rabokat szabadit,
akiket fogságba vitt
holtuk óráján a bűn.
Azért diadalukat
Atyának és Fiunak
s Szentléleknek, zengjük hűn!