Balassi Bálint

In laudem verni temporis

A tavaszi idő dicsérete:

Borivóknak való

A fejemnek nincsen már nótájára

Áldott szép Pünkösdnek gyönyörű ideje,
Minden egészséggel látogató ege,
Hosszú úton járókot könnyebbítő szele!

Te nyitód rózsákat meg illatozásra,
Néma fülemile torkát kiáltásra,
Fákat is te öltöztetsz sokszínű ruhákba.

Neked virágoznak bokrok, szép violák,
Folyó vizek, kutak csak neked tisztulnak,
Az jó hamar lovak is csak benned vigadnak.

Mert fáradság után füremedt tagokat
Szép harmatos fűvel hizlalod azokat,
Új erővel építvén űzéshez inokot.

Sőt még az végbeli jó vitéz katonák,
Az szép szagú mezőt kik széllel bejárják,
Most azok is vigadnak, az időt mulatják.

Ki szép füven lévén bánik jó lovával,
Ki vigan lakozik vitéz barátjával
S ki penig véres fegyvert tisztítatt csiszárral.

Újul még az föld is mindenütt tetőled,
Tisztul homályábul az ég is teveled,
Minden teremtett állat megindul tebenned.

Ily jó időt élvén Isten kegyelmébűl,
Dicsérjük szent nevét fejenkint jó szívbűl,
Igyunk, lakjunk egymással vígan szeretetbűl.