(1996)
Autopszichográfiai Fragmentumok, Följegyzések, Memoárok, Töredékek
Elegyes miegymások - Jay Jordache buzdítására vetettem
papírra ilyesmiket - Ezeket mind neki ajánlom.
Vágd szét a pacsirtát - benn a zene,
Zsilipet nyiss - és fékét veszti |
(Emily Dickinson - Károlyi Amy fordításában) |
(1) Holvoltholnemvolt. Inkább igen. Inkább nem.
(2) De azért mégiscsak volt, vagy legalábbis lehetett volna valami.
Példának okáért.
(3) Kezdetben vala az Ige, mely több jelentékeny, illetve jelentéktelenebb átváltozásokon keresztül végül is J. C.-vé lőn; kit mindközönségesen John Colemannek neveztek vala; később pediglen még közönségesebben Jack Cole-nak titulálták profeszorok, próféták, pancserek, apostolok meg pajtás kóborok. És néha titkon angyalok tegezték, s leteremtették mindenek... Hol Cole-t, hol nem Cole-t, mivel Jack Cole csak olykor volt. Inkább igen. Inkább nem. Hol volt, hol nem volt. És aztán...
(32) Amikor egy reggel John Coleman nyugtalan álmából felébredt, szörnyű Jack Cole-lá változva találta magát ágyában
(33) Amikor egy reggel Jack Cole nyugtalan álmából felébredt, szörnyű John Colemanné változva találta magát ágyában
(36) Amikor egy reggel J. C. nyugtalan álmából felébredt, szörnyű J. C. változva találta magát ágyában
(37) Holvoltholnemvolt. Talán igaz lehetett. Talán mégsem. Talán inkább igen. Talán inkább nem. Nomina nuda tenemus. Nem is tudom, kettőn közül melyikünk írja e sorokat: J. C. vagy J. C.? Ez itt a kérdés. Föl a szívekkel! Elkárhozunk. Valamennyien együtt kárhozunk el. Majd a pillangókkal és a pacsirtákkal egyszerre, egyidőben. Én mondom. J. C.
Malibou - San Fernando Valley (California), 1996. március-április