Kovács András Ferenc

Cantio pulchra de Amore

"Ím egy költemény, amely egyszerre két nyelven szól.
Majdnem minden európai népnél megtalálható, még
Izlandban is: a latin verssorok többé-kevésbé
azonosak minden esetben, a többi rész pedig
népenként más-más nyelvű. A XV. században
keletkezett a németeknél, magyar alakja
valószínűleg a XVI. század elejéről való, de
a fennmaradt változatok nyelvileg megújított írások."

(Weörös Sándor: Három veréb hat szemmel)

In dulci jubilo
Juli szép, Juli jó,
Ha kettecskén fekszünk

In prsepio
Rugdalván, mint magzat
Matris in gremino...
Alpha est et o! alpha est et o!

O Jesu parvule,
Lelkünk elárvul-e?
Szerelemmel vigasztalj,
O puer optime!
Jaj, vágyunk póri-e
O princeps gloriæ?
Trahe nos post te! Trahe nos post te!

Ubi sunt gaudia,
Ott mink is, hejehuja!
Hév testünk penve zengi!

Nova cantica!
Kuncognak angyalocskák
In regis curia,
Eja gloria! eja gloria!

Mater et filia
Szökkennek friss virágba!
Szerelmünk megvált majd

Per nostra crimina!
Szájunk immár kóstolta
Cælorum gaudia,
Eja qualia! eja qualia!

Édes ujjongásban
Juli szép, Juli jó,
ha kettecskén fekszünk
a jászolban
rugdalván, mint magzat
anyja ölében...
Ő a kezdet és a végzet! Ő a kezdet és a végzet!

Ó, picinyke Jézus,
lelkünk elárvul-e?
Szerelemmel vigasztalj,
ó, legjob fiú!
Jaj, vágyunk póri-e,
ó, dicsőség fejedelme?
Vonj minket magad után! Vonj minket magad után!

Ahol mind vigadnak,
ott mink is, hejehuja!
Hév testünk penve zengi!
az új éneket!
Kuncognak angyalocskák
a király törvényházában,
ó, dicsőség! Ó, dicsőség!

Anya és gyermeke
szökkennek friss virágba!
Szerelmünk megvált majd
a bűneink által!
Szájunk immár kóstolta
a menny örömeit,
ó, mekkorákat! Ó, mekkorákat!