Kicsüng a nyárból néhány néma ág még -
szememre hajlik, elrebben vizekre...
Fogyok, növök: már fényig ér az árnyék,
mert senkié, ki mindenben hisz egyre.

Kövön futó hab, zajló könnyű dolgok,
zöld rovarok ragyognak, fürge férgek!
Bölcs gyermek is lehetnék: szörnyű boldog,
mert férfimódra már semmit sem értek