Kovács András Ferenc

Vígságos vitézlő versezet

Ama nevezetes alkalmatosságra,
hogy néhai skólám korridorjáról
egy költői kép eltűnt

Szöveghelyzet gyanánt adott egy szűk szeglet
A folyósó falán, hol egy szellemegylet
Fityeg a múltkorból tablóra ragasztva,
Phantom-lények lelkét fölöttébb aggasztva...
Ha kik ferdén nézik, eszük göbbel szorul,
S nyelvüket csóválják amúgy professzorul -
Merthogy ki kicsoda, mit lehessen tudni,
Ki mit akar, mit nem, s mire akar jutni?
Mit mondanak, s mért pont, a költői képek,
S micsodás eszméknek karöltői lésznek?
Mijafrászra valók, s megettük mi lapít?
Metaforgácsoló szakképzetlen szakik!
Csupa vad mihasznák, csupa vádló múltak!
Dimenzió-vedlők s fotókon fakultak!
Csak lógnak pimaszul pannón fölakasztva,
Hőkölő hivatal szavait szakasztva...
Már sorsukat nézvést sok a gyanús elem,
S mely hamisan hunyorog valahány, ki szellem,
Mióta Cs. V. M. csapzott ábrázatja
A bágyadt elméket már nem kápráztatja,
Mert eltűnt - lám, így lőn persona non grata,
Ki Pegyászosán két századot ugrata...
Jaj, te költői kép, se híred, se hamvad!
Hajnalt hányat hittél, hol az ember nyamvad,
S hányadjára lettél almamáterolva -
Bélogatottak közt halva káderolva?
Jaj, Cs. V. M., csóró! Mihók, mivé lettél -
Tanári szigorban pacnizott név lettél!
Jaj, Ellengittegylet szamárfülön fogott,
Szemétkosarakra tiran törvény dobott,
Merthogy ki kicsoda, mit lehessen tudni -
Kukák harmincadján mire kelljen jutni?
Jaj, Cs. V. M., csúfság! Mihók, mivé lettél!
Inspektor bácsiknak csibukhoz kellettél!
Jaj, a Hádész-klubban zúzatot diszkózat,
Vagy ablakon vert ki huzatot díszszózat,
S most szabadulsz forgó földön, vizen, égen -
Tanbetyárok kedvét mi tarthatja féken?
Jaj, mivé lehetsz még, s mivé lettél, Mihók -
Te pannóvilágból levitézlet s kihótt!
Jaj, be bolond voltál, hisz annak kellettél,
Vagy semmise voltál, csak ficulka lettél,
Melyet a szolga szél égen, földön, vizen
Fene porveréssel vezényszóra viszen,
S véled tapétázza észlények pofáját,
S parádés gyáváknak véled tömi száját,
Ha majd a szellemi írástudatlanok
Üdvözült agyában csak a téboly gagyog,
Rokkant szavak állnak sötétben sorfalat:
Köztünk a jövendő, Vitézem, hol halad -
Túl a korridoron kísértők kis korán,
Innen a múltkoron és minden iskolán?!