Pelyhes combok közt kószál Casanova, hisz öblöcskékben oly nedves Velence! Változna bátran magzatvízilóvá, mint kóbor ágyak elveszett lelence, kit rongyos ringyók nem tehetnek lóvá: nem fog ki rajta illatár, se kence, bár sok fruska szemérmét odatolná... Oh, mennyi fürtös, parfümös szelence! E meddő görcsöket végképp mi oldja? Ha hű a hitves, irhádat kifoldja, a vessződre olykor két lapáttal rárak, mert nem lehetsz már Freud, se Don Giovanni, s a kisvárdai díj bizony nem cannes-i, bár lődözéstől ürülnek a tárak! |
Szerezni fel most minden hímoroszlán! Habos csókokra vágyik itt a dzsungel, bár Áfrikában vajmi ritka Gundel méláz a vándor bodzalét borozván, szemet legeltet rusnya vén csoroszlyán, s kívánja néki: "Most e percbe' hunyj el!" Majd megfullad beléje, egyre úgy nyel: "Jól jönne tán egy félmolett porosz lány!" De nincs orosz táj, hogy trojkán poroszkálj! Ezt sínyli minden prémkucsmás korosztály hős prémvadászok, hars hatásvadászok, kik vad cselédet kergetnek a pusztán, s ravaszt húzgálnak férfias fapuskán, mert maradásra nem maradt már más ok! |