Kovács András Ferenc - Tompa Gábor

Két balkezes

A cannes-i bál
(Leányálom)

Pelyhes combok közt kószál Casanova,
hisz öblöcskékben oly nedves Velence!
Változna bátran magzatvízilóvá,
mint kóbor ágyak elveszett lelence,

kit rongyos ringyók nem tehetnek lóvá:
nem fog ki rajta illatár, se kence,
bár sok fruska szemérmét odatolná...
Oh, mennyi fürtös, parfümös szelence!

E meddő görcsöket végképp mi oldja?
Ha hű a hitves, irhádat kifoldja,
a vessződre olykor két lapáttal rárak,

mert nem lehetsz már Freud, se Don Giovanni,
s a kisvárdai díj bizony nem cannes-i,
bár lődözéstől ürülnek a tárak!

Pusztába kiáltott szonett

Szerezni fel most minden hímoroszlán!
Habos csókokra vágyik itt a dzsungel,
bár Áfrikában vajmi ritka Gundel
méláz a vándor bodzalét borozván,

szemet legeltet rusnya vén csoroszlyán,
s kívánja néki: "Most e percbe' hunyj el!"
Majd megfullad beléje, egyre úgy nyel:
"Jól jönne tán egy félmolett porosz lány!"

De nincs orosz táj, hogy trojkán poroszkálj!
Ezt sínyli minden prémkucsmás korosztály
hős prémvadászok, hars hatásvadászok,

kik vad cselédet kergetnek a pusztán,
s ravaszt húzgálnak férfias fapuskán,
mert maradásra nem maradt már más ok!