A csíki télben Harún Al-Rasid
kérdez: „Naponta mennyit nyel hasid?
Hisz Szent Imrénél nincs büdösb gyaur!"
Rázöng a széköl: „Ej no, hagyja úr!"

A madarasin láttam egy pasit,
amint nyelvével fenyveket hasít -
recsegtek is a csórók, magyarul...
Ehejt, ahun a sorsunk kanyarul...

Szúrós talpával kaptat már a druzsba!
Be ne durrantsa lomposát Ilusba!"
Nagy népharag dörg át a kalifán:

„Mi mást tegyek, ha fogytán havi fám?"
Ám ekkor ott terem egy mohamedve,
s úgy megfacsarja: elcsorog doha-nedve!

(Holnap legyen a Ti vendégetek.)