|
Csak én írok, versemnek hőse: semmi. Vak űrnek voltál viselőse, Emmi - vidám hasadban zsidó voltam s dán is, csordult a számon a vád, vér vodka, ánizs... Szomjazva ezt-azt felnőttem, fel én, ki fuldokoltam más anyák tején, tudom már: solvet saeclum in favilla, mert egy mozdony volt csak Jószef Attila, s Babits volt Jónás, Babits volt a cethal, hisz tetszhalott is meglakol, ha meghal, s nehézkes voltunk Isten könnyű álma, de szétnyom bűzlőn, minta szörnyű bálna, amely Szatmáron Szent István terén rohadt, akár a szóra szánt erény, miképpen Hamlet s Fortinbras, a norvég... Kék formalinban forgat majd ay orv ég, ha semmiségre lelkem tán serény: kicsüng a létből, mint versből a sorvég.
|